Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Kende István: Nyomtattatott 1584-ben
ratizálódását is magával hozta. Ugyancsak nagy változásokat idézett elő a könyv- nyomtatás feltalálása is. A felfedezések ki szélesítették az emberiség látókörét és módszeres gondolkodásra, világnézeti szem lélődésre serkentették az embereket. Ebben a korban íródott és jelent meg Bornemisza Péter könyve. Akkortájt a könyvkiadás csak felette cse kély példányszámú könyv előállítására szo rítkozott. Egy-egy könyvből csupán két- háromszáz példány jelent meg. A törökdú- lás, a pusztító vallási villongások nyugtalan tűzhányós korszakában a kiadott kisszámú könyvek tekintélyes része is elkallódott, megsemmisült. A lutheri könyveket mág lyára dobták s e tekintetben semmiben sem különböztek a XX. század barbár fasiszta könyvégetőitől. Ezek az okai annak, hogy oly kevés pél dány maradt meg Bornemisza Péter köny véből is. Meg kell még említenünk, hogy a Frédikácíós könyv akkoriban tizenkét arany ba került. Ilyen áron csak a gazdag főurak, papok, vagy jómódú kereskedők vásárolhat ták meg. A dolgozó nép s különösen a job bágyság semmiképpen sem juthatott hozzá. Elképzelhetetlen szellemi és gazdasági -el nyomatásban élve jórészt írástudatlan volt § így nem is gondolhatott arra, hogy isme reteit könyvekből gyarapíthassa. A könyv írója 1535-ben született, valószí nűleg Pesten. A protestánsok láng lelkű püspöke és egyházának fő szervezője volt. A XVI. század legnagyobb egyéniségei közé tartozott hazánkban, aki prédikációiban nem egyszer emelte fel ostorozó szavát ko rának kétségbeejtő szociális viszonyai, a földesurak zsákmányolása ellen, az állati sorban tengődő jobbágyok érdekében. Az általa megszervezett protestáns egyház szerves kapcsolatban állott az akkor már kialakult szlovák egyházi élettel is. Egyik prédikációjában szószerint a kö vetkezőket írja: „Tanulják meg a nyúzó, fosztó urak, nemesek, tiszttartók és egyebek, mint jár nak végre, kik jobbágyit sok képpen megterhelik sok munkálkodással, sok féle hítván marhának, hitván herengnek (rom lott heríng!), drága olajnak, hitván bor nak. hitván sernek, férges sajtnak, halnak rájuk osztásával és egyéb álnok fosztás- sal.“ i ' A cselédi és jobbágyi sors ősi nyomorú- gát tükrözik vissza ezek a forradalmas sza vak. A kifosztott és agyondolgoztatott nép (napi munkaidő 16—18 óra!) érdekében ég nek tősgyökeres magyar beszédének félel metesen gyönyörű, tüzes máglyái. Életének nagy részét főleg Szlovákiában töltötte. 1553-ban Kassán is diákoskodott, ahol összetűzött Lesták kassai kapitánnyal, aki bebörtönöztette. Börtönből való kiszaba dulása után Varancsics nyitrai püspök zak latta és újra börtönbe juttatta. Mihelyt is mét kiszabadult, nyolc évre külföldre ment, ahonnan tapasztalatokkal és tudással fel fegyverkezve kész tudósként érkezett haza. Zólyomba került, ahol Balassa udvari papja és fiának, Bálintnak nevelője volt. 1570-ben a mátyusföldi protestáns egyházak superin- tendensévé választották. Galgócon, Semptén (Sintava), majd Szereden volt lelkész. A rohamosan terjedő reformáció előre törése felingerelte a katolikus főpapokat és ismét börtönbe juttatták, ezúttal Bécsben. A börtönből sikerült megszöknie s előbb Beczkó várában húzódott meg, majd Nádas főre költözött, ahol idejét könyveinek kia dására fordította. Itt fejezte be és adta ki a szóbanforgó, leghíresebb és legjelentősebb könyvét, amely gyönyörű nyelvezetével év századokig hatással volt a magyar nyelv to vábbi fejlődésére. Itt érte utói a halál is 1584-ben. Bornemisza Péter életművének fontossá gát nagy irónk, Móricz Zsigmond is felis merte. Bizonyára az ő úttörő munkája is házzájárult ahhoz. hogy tavaly, 1584 óta először két Bornemisza kötet jelent meg a Magyar Népköztársaságban (az ördögi ki sértetek és egy válogatás Bornemisza prédi kációiból, leveleiből és egyéb munkáiból).
