Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Vojtech Mihálik: Eljegyzés (ford. Fügedi Elek) - Vojtech Mihálik: Élet (ford. Fügedi Elek) - Vojtech Mihálik: Hárman (ford. Fügedi Elek)
Vojtech Mihálik verseiből ELJEGYZÉS (Klasszikus kínai operajelenet) Reggel, mikor magot iszórtam a kacsáknak, látom, hogy a szép Fu Pen arra jő. Három inapja, hogy nem láttam anyámat, hosszú, hosszú idő. Mi van veled, iszívem? Olyan vadul versz. Fu Pen már rég elment. Már de messze lehet! De lám, mit hagyott itt! Küszöbömön hever egy nefrit karperec. Hagyjam? Felemeljem? Tán mégis otthagyom ... A szégyen is gyötör, férjhez 'is mennék rögtön. Nem vagyok rossz leány, de szegény vagyok nagyon: körülfogna kettőnket a nyomor, mint a börtön. Édesanyám, mért 'nem vagy velem itt.? Reggel érre haladt a szép, ifjú Fu Pen. Közönyös-e nekem, vagy kedves is kicsit, nem tudom magam sem. Csak azt az egyet tudom, a nefrit karperec olyan szépen mutat a gyöngyszínű karon. Küldök, jó vőlegényem, kendőt s hogy bejöhess ajtómat kinyitom. Fordította: Fügedi Elek. ÉLET Én nem halók meg szalmán állig dunyhával fedve. Habos-szájú lovon sem. Nem ér utói jg halál. Kard, nékem tisztelegve, nem lendül temetésen. Nem búcsúztat gyászzene. Ne ássatok pírt, sosem halok meg, hiába ástok, nem fekszem bele: én minden harcnak győztese leszek. Kell, fölülmaradjak. A halálnak, a gaznak, kell húzni rövidebbet. Kell, nehogy éhes varjak vacsorája {én legyek. Zengjél csak, békedalom. S bár ott a túloldalon gyilkosok fegyverkeznek, ne ássatok sírt. Nem kell. Örökké .él, népének ki énekel, s én néki énekelek. Egyszer, ha titkos hangok hívnak majd forró nyárban, már őszen kiballagok a kákukfüves rétre, veterán rendjeleim magam elé terítve már remegő kezemmel megííom 'végső versem éltemért hálát mondva. Majd a lágy fűbe fekszem, úgy merülök álomba. T Fordította: Fügedi Eleik- HÁRMAN „Édesem, csendben, kihallgatnak minkét...” „Ugyan ki hallja? Egyedül vagyunk „Az erdő és a hold, mely fénnyel fürdet." „Ki még?” „Az ég, amelyről csillag hullt.”1 „Hallom én is.” „Ki lehet tz vajon?” „A patak vagyok” „Kihallgattak, látod!” „Ne féljetek, én Inem árulkodom.” „Nincs is kinek.” „Nincs? Hát ■ édesanyátok?” Fordította: Fügedi Elek.
