Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 7. szám - Barsi Imre: Hazánk felfedezése
B A R S I IMRE: <5 щ dttk fcífeb A megszépítő messziség varázsának színes fátyla vonja be már évezredek óta távoli földrészek tájait, égbenyúló csúcsait, ős erdeit, tarka mezőit, folyóit, tavainak tük rét és településeit. Az új, a még n m látott vonzotta már a föníciai hajósokat, a skan dináv vikingeket, akiknek karcsú és gyors bárkái jutottak el először Amerikába csak úgy mint Vasco da Gamát, Cristobal Colont, az angol Cookot, a bolygó hollandusokat, Körösi Csornát és a cSeh Holubot, Travent és Jack Londont is. Pálmaerdők és pirami sok, exotikus állatvilág és a Tadzs Mahal, korall-zátonyok és lagúnák vonzották a vég telen távlatok szerelmeseit, új vizek hajó sait csakúgy mint az aranyásó kalandoro kat, kalandokat kereső vakmerőeket és spe kulánsokat, íiókat és gyarmatalapítokat is. Gyakran érdek nélkül, még többször anyagi érdekektől hajszolva ndultak útnak. Elpusz tult kultúrák és pusztuló népek helyébe épülő új civilizáció, a színes ember múlt ja és jelene izgatja képzeletét már régóta szakállas tudósoknak és pihés állú fiatalok nak. Közkönyvtáraink és könyvkereskedése ink beszédes statisztikái győznek meg, hogy sok kiskorú olvasó mellett a kielégí tetlen távol-vágyak reményvesztetteinek ol vasmányai Jelky Andrástól kezve Sven He- d'nen át Zikmund és Hanzelkáig terjednek. Sőt tovább! Könyv- és filmélmények, leg alább képzeletben, vüágvándorokká avatják őket. Életük utazási lázban ég el. És nem lehet őket kárhoztatni. Mert ki nem szeret ne utazni? Főleg külföldre, vonaton, autón, — és hajón, gyalog, szekéren vagy lökhaj- tásos repülőgépen. Az emberek javarésze idegen, távoli tájakon keres választ ki nem mondott kérdéseire. Páratlan szépségekre szeretne valahol mesze rátalálni, olyanok ra, amiket itthon nem is keres. Ismerek tanárokat és főiskola hallgató nőket, fiatal házasokat is, akik első kerese tükből külföldi utazásra indultak, de köz ben nem ismerik a liptói havasokat, a sni- nai tengerszemet, a morva Pradedot, a tre- boni tengert és Dél-Csehország árkádos fő tereit, ahol a középkor kőbe merevedett. Élnek a közelerrben idősebb férfiak és nők, akik nyaraltak Nizzában és Velencében, színházi évad idején Bécsben és Párizsban szórakoztak, de nem látták Lőcsét és Tel- čet, Jászót és a Zlatá korunát... Prágában csak a Vencel-tér mulatóit ismerik és ha zánk legszebb tájai, történelmi és műem lékei mellett úgy suhannak el, hogy a köl tő szavaival éljek, „mint önboldogságuk mellett bamba kéjutazók“. Egy ilyen heves, meggyőző beszélgetés után érett meg bennem a gondolat, felfe dezni a szlovákiai magyarság számára ha zánkat, Domazlicétől Jászóig. Megmutatni a borongós hangulatú szepességi városkák varázsát, mely megejtette a nagy magyar írókat is, Krúdy Gyulát, Jókait és Mikszá- thot. Pasztellel és akvarellel megfesteni e tá jat, élő múltjával, tegnapba feledkező és holnapot szülő jelenével, országunk ipari gócpontjait, festőién remek természetünk pompás látványosságait, a dél-cseh buzo gány és csipkerózsa 'birodalmának műemlé keit, ahol a nagyságos fejedelem lábanyo- mát máig sem lepte be a századok pora. Elportyázok a nyugati határszélekre, hogy nyugtalan sorstól űzött magyarok, szlová kok, csehekkel és németekkel együtt beáll tak országépítőknek. És megéneklem, ha prózában is, hazánk fővárosát, az aranyos várost, Prágát. Tán bűntudat dolgozik bennem is. Hisz jártam már a regensburgi dómban, meg bámultam Passau és Bécs barokk templo mait. Budapestet nemcsak gyerekkoromból ismerem, sétáltam a belgrádi Kalimegdá- non, Szófiában a Vitosá alatt és mulattam Bukarestben az Öütavaknál. Megragadott a Tretyjakov képtár gazdagsága Moszkvában, meghatott Szmolnij és a „rézlovas“, cso dáltam az épűiő Varsót, gyűlöltem Hitlert a rombadőlt Danzingban, fürödtem a tenger ben Gdyni ánál, vágyódtam Párizsba és Am szterdamba és talán a fjordokba is Peer Gynt után. De negyven és jó néhány év kellett, míg eljutottam Lőcsére és Jindři chův Htadecbe, Rozsnyóra és Kutná Horá- ba, Szepsibe és Kynžvartba. A bűntudat egyre nő, ha találkozom régi századok kőbevésett és fábafaragott szép ségével nyugaton vagy keleten, hegyi me zők világaival, havasi gyopárokkal és zer- gékkel, emberekkel, akik e hősi hont hő-
