Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Ctibor Štítnický: Késő ősszel (ford. Tóth Tibor)
tes játéka, nem érezte meg senki, hogy; a főszereplő: Harpagon. Mennyivel in kább más volt a legutóbbi bemutatónk, a TANÍTÓNŐ. A harmincadik előadás ban is benne volt a rendező teljes kon cepciója, mindmáig magunk között éreztük a vendégrendező tehetségébresz tő, varázslatos munkáját. Tulajdonkép pen az elismerés őt illeti elsősorban a komoly közönségsikerért. Ugyanezt mondja Lendvay Ferencről az ARANYEMBER hiteles Brazovics- figurája és a TANÍTÓNŐ prímása, Fa zekas Imre is: — Sokat tanultunk tőle. Megismer tetett bennünket egy új rendezői felfo gással is: szerinte a színpadi helyzet és a szerep átélése az elsődleges, a szöveg másodlagos. Sok tekintetben a szituá cióból kell kihozni a szöveget, A színház másik nagyon rokonszen ves és tehetséges fiatal tagját, Tóth Lászlót, aki komoly drámai szerepekre vágyik, ugyancsak megragadta Lend vay módszere, legfőképpen az, hogy számolt a színész ösztönös tehetségé vel is. — Mindig azt tanácsolta — mondot ta Tóth László —, álljon meg a színész, ha érzi, hogy nem tud kellő átéléssel alakítani. S arra tanított, hogy adjunk bele saját magunkból is az alakításba. Taricsné Lőrincz Margit is nagyon szerényen a rendező érdemének tartja jól sikerült Flóra-alakítását. Itt összefonódik a rendezői elgondo lás és színészi tehetség a dramaturgia következetes munkájával, nem választ hatjuk el őket egymástól, együttesen kelí szolgániok a közönség művészi igé nyét. Ezeket a gondolatokat fejezi ki Fel legi István, a Területi Színház igazga tója is nyilatkozatában: — Színvonalas művészeti nevelés, tehetséges rendező, jó repertoár bizto síthatja csak színházunk sikeres műkö dését. Elsősorban tehetséges és diplomás CTIBOR STÍTNICKY Halódik az ősz, az élet elvetél, pendülve lehull a dérperzselt levél. Odakinn ríva vinnyog, nyüszít a szél, mint kivert kuvasz. színészekkel kellene felfrissítenünk együttesünket. A segítséget itt pártunk és kormányszerveink adhatják meg. Még nem tudjuk milyen formában, mert két lehetőség van: vagy magyarnyelvű fakultás létesítése a bratislavai Szí nészfőiskola keretében, vagy igénybe kell venni szövetséges szomszédunk, a Magyar Népköztársaság segítségét cseh szlovákiai szininövendékek nevelésére. — Jövőnknek egy további kérdése: minden színháznak, így tehát a miénk nek is egyik küldetése az, hogy cse lekvőén közreműködjék a ma dráma irodalmának megteremtésében, minél magasabb művészi formában és gazdag, haladó tartalommal. Ebből a célból szervezte meg a múlt év novemberének közepén dramaturgiánk a szlovákiai fiatal magyar írók megbeszélését. Szép számmal gyűltek össze egész Szlová kiából és két napon keresztül vitatták a szlovákiai drámaírás kérdéseit abból a szemszögből, hogy mit követelnek a színpad sajátos törvényei az írótól. Van több tehetséges fiatal írónk, akiknek azonban még nem volt alkalmuk meg ismerkedni ezekkel a törvényekkel és talán ennek tudható be, hogy még ed dig nem kaptak kedvet a drámaíráshoz. Hogy kedvet kapjanak, bemutattuk ne kik a TANÍTÓNŐ-t, ezt a költői lendü letű művet és tudjuk — mert meggyő ződtünk róla —, hogy sem az előadás, sem pedig rendezőjének, Lendvay Fe rencnek felszólalása a kétnapos megbe szélés vitájában, nem maradt számukra hatás nélkül. Most már csak várjuk az új darabokat, az első szárnypróbálga tásokat, minél nagyobb számban. ... riportot készült írni a toll, de úgy hisszük, hogy ezek a nyilatkozatok elég tudósítással szolgálnak a színház mostani helyzetét illetőleg. Talán egy kicsit túl hangosan figyelmeztetnek a színház tettresürgető bajára, dehát nemcsak a közönségszervezéshez kell lárma... Hová lett a nyár, és hová a tavasz? Virágot nem látsz, helye sivár, kopasz, szirmát fagy tépte, szél seperte, csak az ebszőlő kéldik. Késő ősszel Hadd nőjön, érjen, ringjon a szél karján, tépje bár vihar, cibálja vad orkán, s ha töve fonnyad, ereje megfogytán ép magot szórjon. Fordította Tóth Tibor
