Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Jerzy Lovell: A házasság intézményének válsága? (ford. D.L.)
lelkiismeretes, megelégedett munkások, akik eredményeikkel munkatársaik megbecsülé sét és tiszteletét élvezik. S ami nagyon fon tos: már fiatal korukban anyagilag függet lenekké váltak. Ezért sok tekintetben már felnőtt embereknek tekintik őket. Azonban ■lelkűk mélyén azt a meggyőződést hordoz zák, hogy a férfi csak akkor válik éretté, ha megnősül, családot alapít és gyermeke lesz. Továbbá — a nősülésre úgy tekin tenek, mint az önállóság biztosítékára, mint a falujuk előtti tekintélyük igazolására. És nem utolsó sorban döntő tényező itt a fia talok közös munkája, az ébredező nemi élet és az ezzel kapcsolatos viszony. Az eredmény: fiatal fiúk házasságra lép nek az első leánnyal, aki éppen az útjukba kerül, ha csak a legkisebb érzéseket is kelti bennük. Az ilyen házasságkötésekben a nő rendszerint idősebb, mert a férfit magával ragadja a már érett nőiesség és az anyás kodás előrevetett árnyéka. Azonban az elő ítéletek ellenére a gyakorlat azt igazolja, hogy jő hatással van a családi életre a 4—7 éves korkülönbség. Ebben az esetben a fe leség tapasztalatánál s komolyságánál fogva főilénybe kerül a házasságban s ezzel meg óvja mindkettőjük életét a kellemetlen csa lódásoktól és rázkódtatásoktól. De mi tör ténik akkor, ha a korkülönbség nem több néhány hónapnál, esetleg egy-két évnél, ha a valóságban még mindketten gyermekek és nincs kiforrott elképzelésük az életről'. Gyakran találkozunk olyan esetekkel, ami kor mind a két fél betartotta a szükséges „korhatárt“, túlestek a szükséges formali tásokon és többé-kevésbé a szüléikéhez ha sonlóan rendezik be családi életüket. Azon ban ennek ellenére is tragédiák színhelyé vé válik a házasság, amelyből rendszerint a bíróságon keresnek kiutat. A házasság .régi formája bizonyos „kapi tuláción“ alapult. A feleség kifelé képviselte a családi tűzhelyet, aminek az volt az ára, hogy szemet húnyt a férj gyengeségei és erkölcsi kicsapongásai felett. (Szándékosan nem foglalkozom itt az együttélés anyagi és szociális tényezőivel.) Idővel — különösen a városi intelligencia körében — amely az arisztokrácia erkölcsi szokásait majmolja, a fent említett kapitulációt a hazug ala koskodás váltja fel, amely rendszerint két oldalú szokott lenni. A házasság régi for máinak eme két változata napjainkig is tel jes mértékben fennmaradt. Vegyünk csak például egy átlagos házas párt (akik már jónéhány éve együttélnek s közben egy vagy két gyerekük született) és betekintve a kerületi bíróság irataiba, próbáljuk nyomom követni a váláshoz ve zető helyzetet és okokat. Meg kell még jegyeznünk, hogy ilyen házaspár után nem a munkások vagy a parasztok között kell kutatnunk, mert ebben a környezetben rit kán fordul elő válás. A falun és városon tör ténő válások arányát (ez csak a krakkói kerületre vonatkozik) így fejezhetnénk ki 1:9-hez, emellett természetesen a falu fo galma alatt értjük — az ottélő intelligen ciát is — hivatalnokokat, tanítóságot, or vosokat stb. Ennek okát abban látom, ho§y a házasság régi formáját a falu ősi er kölcse, szokásai megőrizték a rázkodtatások- tól. Ezért a válások nagyrésze olyan em bereknél fordul elő, akik otthagyták eddigi környezetüket, ennélfogva életük alapjaiban megváltozott. Továbbá olyan házastársaknál, akik előbbi környezetükben maradtak ugyan (intelligencia, kispolgárság stb.), de meg változott társadalmi és anyagi feltételek kö zé kerültek. Nézzük ezt példákon: A férj, felesége munkábaállását szüksé ges rossznak könyvelte el. Azonban már az első pillanattól kezdve szerelmi kalandokkal gyanúsította őt. Féltékeny felesége minden percére, amit házon kívül tölt — és otthon megint csak kínozza, terrorizálja, egyszóval kibírhatatlan légkört teremt a családban. Kigondolt gyanúsításait idővel valóságként tünteti fel és ez éppen jól is jön a saját- maga igazolására. Egyre később jár haza {„nem élhetek ilyen légkörben“), gyakrabban utazik szolgálati ügyekben, majd ártatlannak látszó kalandokba bocsátkozik és végül tar tós szerelmi viszonyba bonyolódik. A ház tartásba mindig kevesebb pénzt ad, s azzal mentegeti magát, hogy nem hajlandó fele sége szeretőjére dolgozni. Az ártatlan asz- szony persze egy ideig türtőzteti magát vagy esetleg türelmesen ihaillgat és igyekszik férjét meggyőzni alaptalan gyanúsításáról. De mindennek van határa, egyszer aztán ő is kitör, hogy megvédje emberi méltósá gát és a nyugodt élethez való jogát. Előfor dul az is, hogy munkaihelyén találkozik olyan emberrel, aki jóságával éppen ellen téte férjének — ebben az esetben a feleség számára könnyebb az elhatározás. De hát ilyen ember sincs mindenütt, így hát nem marad más hátra, mint egyedül élni tovább, ami mindenképpen becsületesebbnek, tisz tábbnak, kellemesebbnek tűnik, mint előbbi élete. És a válás után? Megmarad számára a munka, gyermeke* és az a remény, hogy talál számára más apát — jobbat. Persze előfordulhat másként is# és sokkal gyakrabban, mint gondolnánk. Sokszor meg történik az is, hogy a dolgozó feleség úgy tekint munkahelyére, mint a házimunkától való menekülés lehetőségére. A háztartást hovatovább mindjobban elhanyagolja („csak nem leszek cseléd a saját házamban“). Nyo ma sincs sehol a női melegségnek s apró dolgokról való gondoskodásnak. Keresetük nagyrésze öltözködésre megy. A férj végül
