Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Balwant Gargi: Egy vízcsepp
Mansza Szingh Csapraszi szalrriafedeles kunyhójának agyaggal kitapasztott padlójú alacsony verandáján ült és elgondolkozva vakargatta sűrű, bolyhos szakállát. Életében eddig csak háromszor fordult elő, hogy ilyen megerőltetőén kellett gon dolkodnia. Először negyedikosztályos diák korában, amikor a vizsgán nem tudta, ho gyan kell a nehéz angol „knife“ szót betűzni: másodszor, mikor a felesége meghalt és Ő napokig ült otthon ügyefogyottan, tanács talanul; harmadszor, amikor egy peres ügy ben tanúként megigézték és egy ravasz, félszemű ügyész keresztkérdéseket tett fel neki. És igen, ma. Képtelen volt felfogni Pandit Nehru kije lentését, hogy messze a Csendes Óceánon felrobbant egy bomba s a robbanás követ keztében a víz tüzet fogott. Hogyan lehet séges ez? Miképpen gyűihat meg a víz? Munkája végeztével otthon maradt. Nem ment el, mint egyébkor, Totaram Murszi- hoz sakkozni, sem Szingh Natahoz egy kis tereferére, még szokott sétájára sem indult a Jamuna folyó partjára. tilt alacsony, fonott zsámolyán és Pandit Nehru szavainak értelmén törte a fejét; „A víz tüzet fogott és a halak elpusztultak“. Miképpen lehetséges ez? Mansza Szingh már harminc esztendeje dolgozott gyalogos katonaként a központi irodában. Gyalogos és küldönc volt édes apja Jhanda Szingh és nagyapja Khanda Szingh is. Édesapja, Jhanda Szingh, Thomp son őrnagy kedvence volt és nála kezdte szolgálatát Mansza Szingh is tizenkét rú pia havi fizetéssel. Az őrnagy szeretett vadászni és Mansza Szingh, akinek egyszerű puskája volt, kisér te az őrnagy urat a dzsungelba. Megtörtént egyszer, hogy az őrnagy eltévesztette a célt s amig a sötétben remegve kuporgott a ma gas leshelyen, addig Mansza Szingh két tig rist terített le részére. Azóta az ura gyak ran megveregette a vállát és dicsérgetteí — Bátor ember vagy te, Manszá ázingh. Ti a Szikh törzs férfiai mind vakfííerőek vol tatok. — Bátorságának dicséretét Mansza Szingh úgy fogadta, mintha érdemrendet kapott volna s így is gondolt rá mindig. Thompson úr után Johnson úr volt a fe lettese, az utóbbit pedig Pöllard őrnagy kö vette. Utánuk még sok más őrnagy és ez redes volt a feljebbvalója. Az első világháború kitörésekor Mansza Szingh Thompson őrnagy kíséretének tagja ként a tengeren túlra, a Baszrai frontra került. Idővel a központi titkársághoz osz tották be mint gyalogost. Itt kivarrt, csil logó díszes turbánt, piros egyenruhát, íém- csattos derékszíját, sárga övét és egy pár nyikorgó bakancsot kapott. Mi egyébre volt szüksége? Ebben a rikító vörös és sárga egyenruhá ban Mansza Szingh meg is öregedett. Nyolc esztendővel ezelőtt meghalt a fe lesége. Halála után az első három évben azzal a szándékkal (festette a haját, hogy feleségül vehessen egy középkorú özvegyet. Midőn később látta, hogy ebből semmi sem lesz, felhagyott a hajfestés heti szertartá sával. Őszes haja középütt rőtszínű s a végén höllőfekete volt, aztán alig két esz tendő alatt teljesen deres lett. A második világháború kitörése után Man sza Szingh ismét bevonult s most a Burmái frontra került. A háború befejezése után visszatért régi állásába. Ezután felkelések törtek ki és az országot két részre osztották. A felkelések elmúltával Delhit a menekülők tömege árasz totta el. Sok rokona és barátja menekült Delhibe szülőfalujából, amely most már Pa kisztánhoz tartozott. A menekültek a Ja muna folyó partján épült ideiglenes agyag kunyhókba zsúfolódtak össze. Mansze Szingh, akit vonzott rokonai közeliéte, átköltözött a menekültkolónia egyik szalmafedeles kuny-
