Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Szalatnai Rezső: Séta Reviczky Gyula körül
posstyéni barátom szorgos utánjárására sem. Ezt az emléktáblát egyébként sohasem il lesztették volt a faliba Az első világháború ban, 1915-ben hozták Vrtkócra s Reviczky születésének hatvanadik évfordulóján akar ták leleplezni, Halogatták, míg végleg el késetté a megörökítést 1918. A matrikuía ugyajtoSak nincs Vitkócon, hanem a szomszéd Nemesjácan. Ott pedig' az l&BL, hogy atyja ismeretlen, anyja: Bálek Ve ronika, foglalkozása: servilis (cseléd). Kom- lós egy meggyőző levéllel bizonyítja, hogy Reviczky Gyulát csak felnőtt korában ismer ték el hatósági iratokkal Reviczkynek, Már- tonvölgyi viszont az állítja, hogy röviddel születése után adoptálták. Lélektani szem pontból itt csak az az érdekes, hogy a költő egy nap megtudja, egy kis cselédlánynak a fia. Szemeiből Bálek Veronika szemei néz nek ránk. Reviczky Kálmán, a bécsi császár egykori magyar testőrtisztje, akit Casanovaként is mernek a császár-városban, s a Felvidéken, feleségével, Zmeskál Judittal kapta hozo mányként Vitkócot. Az élveteg gavallér régi árvái család sarja s felesége is ugyanaz. A hideg északi szelek s a zöld kristályként futó Árva folyó vidékéről az asszony egy 'kis cselédet hoz magával, hogy egy földije le gyen a nyitrai pusztán. Tizenhat éves volt a csöpp Veronika, amikor Reviczky Kálmán egy augusztusi éjszakán szemet vetett rá s magához ölelte; a magas és büszke úr, aki nek borízű volt a szája s szivarszagú az inge. A kis ártatlan árvái cseléd más volt, mint a bécsi dámák s a megyei gáláns ka landok kevély s ravasz hölgyei. Híven ma gába zárta a váratlan ölelés emlékét és megvárta a napot. Az úrnő is megvárta, mert megbocsájtótt férjének s előre magáé nak fogadta a gyermeket. 1855 húsvét hétfőjén, mikor már pattan tak a rügyek a kertben, visítottak a béres lányok, kis gyerekek frissen metszett bar kaággal settepertéltek a kergetőző locsol- gatók között, a cselédházban megszülte gyermekét a leány. A tapoícsányi bába át futott a kúriába, hogy jelentse, fiú jött a világra. Reviczky Kálmán valahol a környé ken mulatott s udvarolt. Egy hétre rá a ne- mesjáci plébános megkeresztelte. S a ke resztanya, a magas, szép, fehér Reviczkyné, három keresztnevet diktált a bólogató pap nak: Gyula, Kálmán, József, ahogyan nagy úri gyermeknek dukál. A kis cselédlány már nem számít. Az úrnő azonnal elválaszt ja az anyát gyermekétől, Nagytapolcsányból hozat neki dajkát. S rokokó íróasztalán, hal ványkék női levélpapírra, azt írja németül, amely'nyelven férjével beszélt, hogy az új szülött az ő édes fia. Három évig még ott élt Bálek Veronika a gyermek mellett. Ti» tokban, lopva odaférkőzött bölcsőjéhez, meg- ringatta s szomorú szlovák dalokat énekelt neki. Reviczky Kálmán hamar elitta, elkár- nyázta Vitkócot. Hintóba ült, holmiját sze kerekre rakta s feleségestül Árvába költö zött. Bálek Veronikát otthagyták Vitkócon. Mondják, hogy hiába futott a kocsi után, amely vitte a fiát, a kocsisok az úr paran csára ostort fogtak rá, amikor rá akart ka paszkodni az egyik szekérre. Egy jajkiáltás maradt Vitkócon. Attól volt olyan szomorú Reviczky Gyula? 3. A kis fiú a felvidéki középnemesi kúriák levegőjében élt mint egy porfelhőben. Vit- kőcon és Les tűiben — a Zmeskál-udvarház- ban — németül s szlovákul hallott főkép pen, magyarul is, de kevesebbet. Nagy, hi deg, nehezen fűthető, ormótlan nyers kö vekkel körülbástyázott ház volt a Zmeskál- kúria, a kertben öreg fenyőfák álltak. Fen- maradt a történet, hogy Bálek Veronika fel gyalogolt ide s megtalálta a fiát, aki a réten játszadozott. De mikor átölelte, kisiklott a karjaiból s visszafutott a házba. Lehet, hogy csak legenda ez a történet, de ezután ez a legende-szál is elpattan s nincs nyoma töb bé az anyának. Koroda Pál írja Reviczky- regényében, hogy megőrült bánatában s kol dusként járta az országot. Reviczky Kálmánné egy alsókubini megye - bálon meghűlt s harmincéves korában meg halt. Reviczky Gyula elvesztette nevelő anyját is, aki szerette és gondját viselte. Reviczkyné tekintélyes vagyont hagyott a fiúra, de a legrosszabb gyámra bízta a va gyon kezelését: férjére. Reviczky Kálmán gyorsan megvígasztalódott, gyorsan elverte fia vagyonát s gyorsai visszatért újból, if júkori lumpolásai színhelyére, Bécsbe. Re viczky Gyulának rokonoknál jutott hely, Al- sókubinban, apja nagynénjénél, Meskóéknál, ahol nagyon kurtán bántak a gyerekkel. Re viczkynek egyszer eszébe jutott a fia, fog ta magát s levitte Bécsbe, ahol ő akkor bá rónak tituláltatta magát s livrés kocsissal hajtott végig a Práter korzóján. A kisfiút úgy hurcolta magával főúri szeretőihez, mint egy apródot. „Zrínyi is magával vitte ötéves fiát a csatába!“ — mondogatta a léhütők olcsó szellemességével, amikor valaki sze mére‘vetette a szaténokban csetlőbotló ál mos fiűcskát. * Meskóék örültek, hogy túladhattak a fiún, akire apja nem fizetett egy árva forintot sem. Reviczky Antónia, Boronkay Ignác öz vegye, vette akkor magához Lévára, Bans- megye kuruc hagyományú városába, ahol Reviczky Gyula iskolába kezdett járni. Léva, ahol a század elején Móricz Zsigmond is merkedett a Reviczky-hagyománnyal s elő
