Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Szalatnai Rezső: Séta Reviczky Gyula körül
Séta Reviczky Gyula körül írta: Szalatnai Rezső 1. Azon tűnődöm, ^milyen különös a költői halhatatlanság. Péterffy Jehő szerette Re- nan szellemes mondását, hogy csak az a lé lek halhatatlan, amelyikre emlékeznek az emberek. Tavaly tavasszal volt száz éve, hogy megszületett Reviczky Gyula, hajdani nevezetes hangulatok költője, az erjesztő kétkedő, akinek legjobb strófái Ady Endre útjára harangoztak. Pamut-papucsban men tünk el Reviczky évfordulójánál. A napi köz vélemény megfeledkezett az ő száz évéről. Mindössze az irodalomtörténet emlékezett meg róla Komlós Aladár okos, erős világí- tású, határozottan osztályozó kis monográ fiájával. Reviczky-vers nem csendült fel se- hal, holott megsokasodott olvasói a magyar versnek rájöttek újból a recitáció ízére s egyre többen hallgatják meg a jó szavala tot, egész szavalóestéket rendeznek, nem rég mozgalom indult meg Budapesten a lírai költészet színpadáért. Reviczky Gyula nem jutott eszébe senkinek. Holott még diák korunkban mily sejtelmes hangsúllyal kö zöltük, kiváltképp leányismerőseinkkel, Re viczky legszállóbb mondatát, azt, hogy: A világ csak hangulat. Ez olvasható 'budapesti sírkövén is, a Kerepesi-temetőiben, ahová, míg élt, Jászai Mari hordozta kis virágcsok rait, Reviczky Gyula utolsó szerelme, Reze da, s hogy ujjai végigbabráltak a síron, az olyan volt a nézőnek, mintha a költő arcát simogatná. Jászainak a sírkövek közt is vol tak nézői, s pár szál virággal is tudott ne velni. Reviczky Gyula vidékről jött s városba menekült, egyre nagyobb városokba vágyott, végső lépcsőfoka Budapest volt. Jól érezte magát a századvégi polgári világban, bár korlátjait időnként megrázta s szomorú val lomásokat közölt e hiábavaló erőlködésről. Akkor már a középeurópai érzékenység Re- viczkyvel ellentétes úton járt: városból vi dékre sietette A falusi parasztság körül már nálunk is kialakul a szellemiség kincskereső izgalma. Még csak pár év, s Bartók Béla rámutat az egyetlen „tiszta forrásra“. Re viczky Gyulát nem csábította a falu, futott a falutól s a népiestől, boldogan 'bújt el Budapesten, ebben is Adynak előfutára volt. 'Költeményeiből semmi kilátás nem nyílik a tájra, a földre, ahol írta őket. Mintha (tár sadalmon kívül élt volna. Az üvegen ke resztül, amely ezt az életet ahlakmód el határolta, téli köd és sötétség tűnik fel csupán, Magyarországiból s a magyar élet ből semmi sem érződik. Horváth János he lyesen állapítja meg, Ihogy Reviczky az első magyar filozófiai költő. Ugyanúgy igaza van Schöpflin Aladárnak, mikor azt mondja, (hogy Reviczky a városi ember bánatát énekli vá lasztékos városi nyelven. Komiás Aladárnak is igaza van, mikor azt írja, hogy Reviczky népszerűsége: „a szomorúság varázsának győzelme*. Szomorúság varázsa ? Ez értel miségi magatartás lehet csupán. Az is, foly tatja Komlős, sok volt e korban az olyan ember, aki úgy érezte, hogy többre hiva tott, mint egy sivár életre. Tehát: „elsza porodott az országban az elnyomott értel miségiek száma“. Reviczky az ő nevükben ■beszélt, hisz éppenséggel eleget nyomorgott ahhoz, hogy őszintén szólhasson erről az állapotról. S amit mondott, azt megejtően tudta kö zölni. Nemcsak Ady, hanem az egész Nyu gat-nemzedék szippantott belőle. A kuta tás ezen a téren még csak a legfeltűnőbb egyezéseket állapította meg, de Reviczky hatását az utána következő nemzedékre még részletes kutatás, összehasonlítás fogja csak -igazolni. Ady, Juhász Gyula, Kosziűlányi nem véletlenül írnak róla, mint a „modernség el ső magyar hőséről“ (Juhász szaval).. Külö nc», mennyire szerette Reviczkyt szemléle tének tökéletes és teljes ellentétje: Móricz Zsigmond. Komlős csak Móricz egy korai Reviczky-tanulmányát ismerteti könyvében. Holott Móricz Zsigmond nemcsak írói pá lyafutása elején, hanem kiváltkép a végén, foglalkozott sokat Reviczkyveí. Jócsik Lajos írja (A „Móricz Zsigmond- ébresztésé“ c. emlékkönyvben, Bp, 1945), hogy könyvet akart írni Reviczkyről, a Kelet Népe szer
