Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - Csúzi Cs. Ferenc: Én és az unokám
és еЖЁЁюкбт Péter, az unokám, csodagyerek. Igaz, min den kisgyermek a szülei, rokonai szemében egy kicsit csodagyerek, főleg ha másnak be szédnek róla. Péter kiválósága azonban nem csak abban áll, hogy unja az olyan szórako zást mint hogy: keze-lába, feje-hasa, ké szen van a török basa. Sem abban, hogy a Piroska és a farkasban nem tetszik neki Pi roska, mert azt mondja: miért nem lőtte agnon Piroska rögtön a farkast, minek kellett előre nagyanyát megetetni vele. Lám ha ő találkozna vele, rögtön ledurrantaná a ku tyaházit a kispuskájával. De nem ebben van, amit mondtam, Péter nagyszerűsége, hanem abban, hogy jobban szeret engem mint lá nyomat, az anyját, hogy a vejemról ne is beszéljek. Amint hazaérkezem a munkából, azonnal a kabátom csücskét fogja és így nem csoda, ha az ebédemet egy óra hosszat eszem. Min den kanál leves után egy rövid előadás ke retén belül kell válaszolnom a kérdéseire: „Hány lökhajtásos repülőgépet láttam, ül tem-e már egy üyenben és mikor ültetem bele őt is? Műyen kombájnnal arat az idén Szakáll Berci, a híres bajcsi kombájnos? Mikor veszek neki egy igazi zsebautót, ame lyiken a barátait megadóztathatja ? " De ki tudná azt mind elsorolni, amit ilyen mai kis 1urkó kérdezni tud! A kis fejében összeke veredik a rádióból hallott tudományos és más előadások fogalomhalmaza. Ráadásul az apja, hogy bebizonyítsa, ő is foglalkozik a fia nevelésével, ebéd utón fölolvassa neki a napi híreket, persze a sportrovatot sem hagy va ki. Nagyanyó aztán, hogy mindezt ellen súlyozza, csakazért is tündérmeséket mesél neki minden este. Tiszta csoda, hogy össze nem zavarodik ennyi zagyvaságtól. Engem azért szeret annyira, mert én sose oktatom. Sose mondom neki, hogy: ne hintázz azon a széken, mert nem ülik. Ne töröld az orrod a kabátod ujjába, mert csülogni fog a manzsettád tőle; ne szürcsöld a levest, mert az csúnya és hansordóakat. Minek mondjak rieki ilyene ket, amikor egyrészt mondják neki eleget a többiek, főleg Erzsiké, a lányom; másrészt nekem az üyesmit kiskoromban nem tütotta meg senki és ma mégis zsebkendőt hordok a zsebemben és a levest is meg tudom enni csöndben, főleg ha nem ízlik. Ráhagyok mindent és hajlandó vagyok vele tárgyalni minden megkezdett témáról. Ami pedig a szemében a fő, sose mondom neki, hogy ezt vagy azt nem tudom és egyébként is hagyjon békében, menjen játszani. Aho gyan ö teljes lelki nyugalommal meséli, hogy szerinte biztos az a bizonyos Adenbauer bá csi nyeri meg a gerelyvetés olimpiai bajnok ságát, mert apuka már sokszor említette, hogy az nagyokat tud lódítani, és egyszerűen hozzáteszem: az könnyen meglehet, mert id ig még minden esetben túldobott a célon. És ebből lett aztán a baj. Már abból, hogy én mindenre tudok neki feleim. Tavaly, ami kor be akartuk íratni az első elemibe, csö könyösen kitartott amellett, hogy ö pedig iskolába nem megy. Mégpedig azért, mert ő csak nagyapótól tanul. Attól okosabb em ber úgy sincs és ahogy hallja a nagyobb iskolás pajtásoktól, ott cukorkát se ad nak a fiúknak, ha valami okosat mon danak. Tőlem meg, tudja, mennél fantasz- tikusábbat mond, annál nagyobb a csokoládé. Nem használt semmi magyarázat. Az egész család napokon keresztül mást se csinált szabad idejében, csak érveket agyait ki Pé ter meggyőzésére. Nem hajlott az egyikre se. A végén eszembe jutott egy megoldás: kihívom tanulmányi versenyre. Akkoriban olmstam, hogy negyvenéves korig felvesznek az egyetemekre távtanulókat. A korhatárt erősen indokolt esetben meg lehet hosszab bítani. Lám, még engém is felvehetnek az én ötvenöt évemmel. No, mondok, ha Pé ter bedül ennek az utolsó ötletnek, akkor beiratkozom én is a közgazdasági egyetem é'.ső évfolyamára. Beugrott, ő volt a ház, az egész utca legbüszkébb emberkéje. Ver senyezni fog a tanulásban nagyapával! Azért óvatosságból kicsikart még minden méhecs kéért egy tábla csokoládét. A fő tét pedig ez volt: ha én vesztek — nekem lesz rosszabb bizonyítványom — és Péter pedig nyer, akkor a nyári szabadságon magammal viszem Ko máromba halászni. Ha Péter veszt, szüleivel megy üdülni és ott megtanul szürcsölés nél kül enni és rászokik a zsebkendőre. A ver senykötést jófajta eperfagylalttal mindjárt melegében meg is ünnepeltük. . Az év eleje nagy keservek között indult. Péter néhányszor bőgve jött haza az iskolá ból, mert pajtásai nem ismerték el, hogy az ő nagyapja a legokosabb ember a világon, sem azt, hogy ő a legerősebb kisfiú.'Nékik is volt nagyapjuk, apukájuk és őket sem a kákuk költötte. Szóval itt-ott volt egy kis pofozkodás. Az én munkatársaim meg vagy megmosolyogtak, vagy nagyokat röhögtek rajtam már aszerint, kinek müyen a termé szete. Mondtak olyant, hogy: „Az öreg Pin térnek elment a józan esze. Azért megy fő iskolára, hogy a sírkövére, kiírathassa: ,Jtt nyugszik Pintér Kálmán, nyugalmazott egész ségügyi főtervező, okleveles közgazdász." Vagy, hogy lám, nem is olyan rossz ötlet, gyógyszerfogyasztást nem azzal fogja indo kolni a tervekben, hogy olyankor a pocsék CSOZI CS. FERENC:
