Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Barsi Imre: Tengerparti képeslap
Koperi városrészlet T ár saskirándulás Negyvennyolc júniusában jártam Jugo szláviában. Néhány héttel vagy nappal, nem tudom már, a szakítás előtt. Sok kellemes emlék, de kellemetlen is élt bennem éve ken keresztül. Érthető tehát, hogy kíván csiságom kielégítésére alig volt most elég séges két szemem és fülem. Természetes, hogy két hét kis tengerparti városkákban nem elég a jugoszláv viszonyok komoly ana líziséhez, márcsak azért is, mert ezek a viszonyok számunkra nem olyan egyszerűek. Dehát ez nem is a képeslap feladata. A ké peslap beszéljen a tengerről és hajókról, pál mákról és delfinekről, szép nőkről... BESZÉLJEN TEHÁT A KÉPESLAP. Kü lönvonatunk a magyar tenger mentén' vág tatott a jugoszláv határ felé. Murakeresztűr és Kotoriba! Magyar és jugoszláv határállo mások. Egyformák, akár az emberek, akik ugyan különböző uniformisokat hordanak, de egyformán szeretik a békés és jó szom szédságot. Szívesen barátkoznak. És már is jugoszláv földön vagyunk. Nyolc év óta az első csehszlovák nyaralók! Szívélyes, halk üdvözlés, baráti kézszorítások és a síneken túlról parasztasszonyok s gyerekek lelkes integetése. Azután vonatunk belevész az éj szakába. Ljubljana következik, majd Rijeka (Fiume). De már Rijeka előtt a tenger! Tes sék kiszállni. Irány Portorózs, vagy ahogyan a benszülött olaszok és a nyugati turisták nevezik: Portoróza. Autokarunk azonban úgylátszik nem bírja a nagy emelkedéseket és egy hegyoldal szerpentinjén felmondja a szolgálatot. Néhány órát heverünk a füves domboldalon, míg megérkezik a pótkocsi. Fél napi késéssel futunk be a rózsák kikötőjé be (Portoróza). A szállás gyenge, a koszt még gyengébb. A táj azonban mindent fe ledtet (még a Putriik nem túlzott előzé kenységét is!). Előttünk a csodálatosan kék Adriai tenger, Európa legszebb tengere! A parton pálmák, ciprusok és píneák. Tipi kusan déli épületek. Az utcákon sok az ide gen és még több az idegen márkájú gép kocsi. A bennszülöttek szlovének és olaszok. Isztriának ez a része még alig két éve Olasz országhoz tartozott és nemrégiben néhány tízezer olasz települt át Itáliába. Az elha gyott házak és nyaralók kissé a mi szudéta határvidékünkre emlékeztetnek. A jugoszláv kormány okos telepítési politikát folytat itt. Az idetelepülő jugoszlávok még bérpót lékot is kapnak. Magában Portorőzában a tenger a legérdekesebb. A szomszédság azonban híres. Szállónktól jó tízpercnyire van Santa Lucia (Sv. Lucija), a híres halász falu, ahol a gazda 90 dinárért adja a jő vö rösbor literjét, míg hasonló borért Porto- rózában 250—300 dinárt fizetünk. Sajnos, esténként nem hallatszik a tengerről az is mert halászdal „óh, Santa Lucia” ... hanem a „Muci, muci...” című sláger és a domb háti mulatóból (Vesna) kétesértékű jazz- melődiák bontják meg a csendet. Halászat, kertészet és idegenforgalom, ez az itteni lakosság jövedelemforrása, no meg a híres „solinék”, a sópárolók. Itt ugyanis a
