Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Barsi Imre: Prágába beszökött az ősz
Részlet a Wallenstein-kertből A prágai állatkert kedvencei Róma tanainak „tűzzel-vassal” való terjesz tését. A szabadság szele elsöpörte őket és csak a nép, az istenadta nép maradt itt, a cseh, a szlovák nép, a magyar nép, hazánk dolgozó népe. És a műkincsek, amiket összehará csoltak a bitorlók. Pompás kertek, mint amilyen a Vrtbovská zabrada avagy a nagy condottiere Wallenstein gráfnak a kertje, de Vries bronzszobraival és a Sala Terrená- val. S ahogy elnézem a szökőkút szobor- csoportját, szinte hallom, amint a karcsú, bronz nőalak S hak esp ear e- mono lógót sza val. E kertben láttam én is a nagy angol drámaíró .Ahogy tetszik” című darabjának szabadtéri előadását. Az eső kellemetlen és már nem is köz játék. Hiába csobogják a Moldva hullámai Smetana Hazám szimfonikus költeményének halhatatlan melódiáit, apró kilapácsütések- kel ver az eső. De mielőtt megfutamodnék, még egy pillantást vetünk a Neruda utcára, ahol a „Két nap” jelzésű házban élt Jan Neruda, a nagy cseh költő és hazafi, a szabadság nagy szerelmese. A Neruda háztól csak egy ugrás a Várba. Sétám befejezetlen mondat maradt. De még visszatérek, folytatni utamat és mondani valómat Prágáról, e moldvaparti örök szerelmemről, Húsz János és Komansky vá rosáról, ahol Rudolf császár óhajtotta meg lelni az aranycsinálás és a csillagok titkát, melyben az alkimisták éltek és Tycho de Brache. Bíborosok és katonák, gazdag pol gárok és földhözragadt szegények. Fryč Fučík. Itt tanultak a prágai egyetemen a magyar kelyhesék. Budai Nagy Antal elődei, itt kószált pénztelenül a fiatal II. Rákóczi Ferenc, akit a jezsuiták elraboltak anyjától. És itt írta könyvét a marxizmusról és ma gyarságról Révay József, akkor amikor az ablaka alatt már rohamsisakos német zsol dosok csizmája kopogott. Mint szerelmes kisdiák mondom mondó- kámat Prágáról, a kőcsipkecsodáról, amelyben legnagyobb szerelmem a derék, dolgos és okos, bátor munkásság, akinek dolgos keze a múltban és jelenben is 'becsületet szerzett hazánknak és akinek kemény ökle védi hazánk fővárosát külső és belső kár tevőkkel szemben. És meg is védi! (Részlet a „Hazánk felfedezése” c. készülő könyv IV. fejezetéből.)
