Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - A. Lyubimov: Egy talpra állított elmélet
Ha valakitől megkérdezzük, hogy mennyi pénze 'van, csupán olyan számot adhat meg, amelyben legfeljebb két tizedes van. A pénz összege csak ugrásokkal, diszkontul tális -mó don változhat. A lehető legkisebb változást elementáris kvantumnak nevezzük. Ugyanez a helyzet egy rakás tégla súlyá val. Itt is csak összefüggés nélkül változ- hatik meg a súly s a lehető legkisebb vál tozás egy tégla súlya. Egy rakás homok súlyát összefüggő mennyiségnek tekintjük, noha a homok nyilvánvalóan szemcsés jel legű. Ha azonban nagyon értékes lenne, tu datosítanánk azt a tényt, hogy a homok mennyisége csupán egy homokszem szorza tával változik. Ebből láthatjuk, miképpen lehet a mérés pontosságának fokozásával felfedezni valamely mennyiség díszkontinuí- táíic jellegét, amelyről eddig azt tételeztük fel, hogy összefügggően változik. Mind az anyagnak, mind az energiának megvannak az elementáris kvantumai. A vil lamosság elementáris kvantumai az elektro nok. A kvantum-mechanika azokat a tör vényszerűségeket tanulmányozza, amelyeknek ezek az elementáris részecskék alá van nak vetve. A fizikusok hosszú ideig vitatkoztak a fény lényegéről. Két elmélet állt itt egy mással szemben. A régebbi, Newton féle, azt tételezte fél, hogy a fény gyorsan re pülő részecskék, különböző nagyságú „go lyócskák“ áramlata. Ennek az: elméletnek alppján számos jelenséget sikerült megma gyarázni. A másik, a Huygens féle elmélet azt állította, hogy a fény huliámrezgés. A múlt évszázad végén úgy látszott, hegy az utóbbi elmélet döntő győzelmet aratott. Ma gyarázatot adott minden optikai jelenségre, amelyeket a Newton elmélet nem magya rázott meg. A vita eldőlt. Helmholz, neves fizikus, a következőket írta: „Tudományos szempontból a fény hullámzó jellege bizo nyosság.“ És a hullámzás minden változását mindig összefüggő jellegűnek tekintették. Einstein ismét nyílttá tette ezt a kérdést. Felhívta a figyelmet egy jelenségre, amely nél a huílámrezgési elmélet teljesen csődöt mond — az úgynevezett fotoelektrakus ef fektusra. Ha ugyanis a fény egyes férnek rétegeire esik, bizonyos számú elektront ha sít ki belőlük. Ha a fény huliámrezgés, úgy erre a jelenségre nincs magyarázat. A régi Newton féle elmélet kitűnően meg- magyiarázza ezt a tényt. Ahogy a mozgó bil- iiárdgolyó kiüt néhány golyót a golyók hal mazából, amelybe beleütődik, a fény repü lő részecskéi éppen úgy hasítják ki a fém ből az elektronokat. Mi legyen most? Mi a fény a valóságban — ihullámrezgés-e, avagy részecskék áram lása? Einstein merészen túltette magát ezeken a nehézségeken. Azt állította, hogy a fény nek egyidejűleg hullámzó és korpuszíkulá- ris jellege is van. Lényege betölti mindkét tulajdonságot. Hogy ezt szemléltetően nem tudjuk elképzelni, az más kérdés. Az ob jektív realitás nem veti magát alá kép zeteinknek. Einstein tovább ment. Ha a fénynek, te hát a „hullámrezgésnek“ korpuszkuláris jel lege van, az elementáris részecskék min den áramának is hullámrezgés tulajdonságai val kell rendelkeznie. Tehát bizonyos körül mények között áramának is hullámként kell viselkednie. Ez később 'be is bizonyosodott. Fel is használták az élektron-mikroszlkcp meg alkotásánál, ahol a fényt az elektronok ára ma helyettesíti. A hullámzás és a gyorsan repülő részecs kék áramának ekvivalenciája hatalmas lö kést adott a kvantum-fizika fejlődésének. Einstein akkor halt meg, amikor gondo latai előtt a fejlődés, .megvalósítás és fel- használás új perspektívái nyíltak meg. A fi zika napjainkban a relativitás-elmélet és a kvantum-mechánika további kiterjesztésé nek és általánosításának küszöbén áll. Az atomenergia békés felhasználása nagyban elősegíti a kísérleti és elméleti fizika fej lődését. A relativitás-elmélet az atomener giát felszabadító berendezések, valamint a hatalmas gyorsítók — betatrőnok és syn- chotrónok számításának alapját alkotják. Ézen túlmenően a relativitás-elmélet — el tekintve néhány tételétől, melyek magát Einsteint is a misztikum felé sodorták, — s nem szólva a reakciós „tudósok“ hasz talan igyekezetéről a relativitás elméletét a materializmus ellen felhasználni, — és az élenjáró szovjet tudomány, karöltve a hala dó szellemű tudósokkal, helyesen értelmezve és tovább fejlesztve, fényes bizonyítéka a materialista világszemlélet helyességének. A. LYUBIMOV. FÁKLYA, a Csemadok művelődéspolitikai folyóirata. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: BÜJSZA IMRE. — Megjelenik havonként. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultür- ogyesülete. Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Bratislava, Októbrové nám. 12. Telefon: 220-59. Nyomta á Pravda nyomda, Bratislava. Előfizetés egy évre 24.— Kčs, félévre 12.— Kčs. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-60473
