Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Jaroslav Opavský: Josef Kajetán Tyl (Halálának száz éves évfordulójára)
tonai hivatalnoki szolgálat könnyen elérhető kényelmét, később életét is. Hányszor csaló dott kétségbeesetten — így például 1829-ben a Hilmer féle vándor színtársulattal való első kőrútján — és hányszor kelt fel újra és ment kitartóan álmai után. Nem véletlen, hogy minden későbbi cseh színésznemzedék Tylt „szentként" tisztelte, szimbólumnak, védőszentjének tekintette, legjobb megtes tesítőjének mindannak, amit a múltban a színészet területén véghezvittek. Tyl színházi tevékenysége sokoldalú volt. A prágai Rendi Színház cseh nyelvű előadá sainak és vándorszíntársulatoknak színész?, rendezője és dramaturgja volt, műkedvelők nek — akikkel igen sokszor együtt is ját szott — drámaírója, színikritikusa, elméleti és gyakorlati tanácsadója. Tyl idejében a cseh színjátszás nyomorú ságos helyzetben volt. Csehül csak a német Rendi Színházban játszottak, éspedig kizáró lag vasár- és ünnepnap délutánonként. Itt természetesen sok mellőzésben volt része. És a cseh kultúrtörténet gyönyörű fejezete, amikor Tyl a Kajetán Színházat megalapítja és igazgatja. Ez a 180 férőhelyes Malá Stra- na-i kis színház ugyan nem volt hosszú életű, csak az 1834—1837-es években műkö dött, de Tyl körülötte összpontosította a fiatal cseh irodalmi értelmiség szinejavát és éppen ezzel a gyakorlati tettévé valósította meg először eszményét: az önálló cseh szín házat, meggyőződve annak létjogosultságá ról. A Kajetán Színház műsora elsősorban V. K. Klicperának, az akkori idők legjobb cseh drámaírójának, Tyl mesterének színda rabjaira támaszkodott és e darabok gondos betanulásával megtermékenyítő hatással volt a cseh színházi kultúrára. Tyl életművének csúcspontját drámái, színdarabjai alkotják, melyek ma is élnek a cseh, szlovák és külföldi színpadokon. Azt is mondhatjuk, hogy éppen az 1945 óta el múlt tizenegy év Tyl drámai hagyatékának reneszánsza és művei ideológiai mélységének, mesteri szépségének felszlnrehozatala ren* dezők és Színészek részéről egyre tart. Tyl- nek egy-egy színműve valóban forradalmi kiállás. A leghaladóbb cseh realista drámai hagyomány fundamentuma. Összefügg, job ban mint bánni más, azzal a korral, amelyben Tyl élt, de mélyreható gondolataival, az élet realisztikus ábrázolásával, amelynek nemcsak tükörképe akar lenni, de amelyet humaniz musával magasabb színvonalra emel, eredeti művészi formájával és mesterségbeli művé szettel, magasan kiemelkedik korából. Nagy szerű ajándékot hagyott Tyl nemzetének. Már az 1834-ben írt „Fidlovačka” (Simító fa) című színjátékával, amelyben először hangzott* fel a „Kde domov műj?’\ (Hol van honom?) című dal, a későbbi himnusz, a szerző a cseh színpadra vitte az egyszerű életet, az elnémetesedett prágai polgárság éles kritikáját. A forradalomelőtti idők ún. polgári drámái sorában is, amilyenek a Pa ličova dcera (Gyújtogató lánya), a Pražský flamendr (Prágai bohém), a Bankrotář (Csőd bejutott) vagy a Chudý kejklíř (A szegény szemfényvesztő) felfigyelt ugyan Tyl a gaz dagok és szegények között fennálló ellenté tekre, de ennek okait csak az erkölcsi törvé nyekben látja és erkölcsi tanulság levonásával oldja meg, úgy mint sok prózai írásában. Eszmei művészi magaslatokba a drámaíró Tyl csak azokkal a színdarabjaival emelkedik, amelyeket mint a Rendi Színház dramaturgja az 1848 körüli években írt. Tyl ezekben a színdarabjaiban klasszikus módon ábrázolja kora embereinek erkölcsi jellemét, az élethez való új kapcsolatait és ő volt a feltörő ka pitalizmus első éles kritikusa is. Ezeket az elsősorban művészi formájukkal újszerű, énekkel tarkított drámai meséket — a Stra konický dudák (Strakonicei dudás), mely a cseh színpadokon hasonló helyet foglal el, mint Smetana „Eladott menyasszonya’’, to vábbá a Tvrdohlavá žena (Makacs asszony), Jiříkovo vidění (Jiřík látomása). Čert na ze mi (Ördög a földön) és a Lesni panna (Erdei szűz), a kor forradalmi demokratikus eszméi hatják át. Senki sem ábrázolta olyan kifejezően a cseh nemzeti jellemet, mint Tyl ezekben a színjátékaiban. Történelmi drámái nemcsak a történelmet tükrözik, hanem az adott pillanat minden forradalmi megmozdu lását, mint például a Jan Hús (Húsz János), a Kutnohorští havíři (Kutná Hora-i bányá szok), ahol a 15. századbeli tárgyban először főhősök a munkások és a Krvavé křtiny (Vé res keresztelő), melyben Tyl éles nyíltsággal új szemszögből vizsgálja a Szent Vencel kö rüli legendát. Elképzelhetjük, milyen társadalmat mozgó sító erejük volt ereknek a színdaraboknak 1848-ban. Tyl, a barikádok harcosa, egyike azon keveseknek, akik nem hagytak fel mun kájukkal a forradalom leverése után, ezért került a veszedelmes politikai elemek fekete listájára. A szó szoros értelmében kiűzték Prágából és 1851-ben egy vándor színtársu lattal zarándokúira kelt, hogy legalább vidé ken szítsa a forradalmi gondolatok szikráit. E vándorút«! a nyomor, éhség, betegség és a legkülönbözőbb üldöztetések ellen folytatott szakadatlan küzdelmek közepette esett el, mint frontkatona a harcmezőn. Száz évvel ez előtt halt meg Pilzenben, 1856. július 11-én. mint a Bach-korszakbeli rendőri reakció ál dozata. Ugyanebben az évben húnyt el Hav líček is. Számunkra ma természetesen nemcsak az évforduló a lényeg, hanem a lelkes, önfelál dozó harcos mindig eleven példája, aki éle tével és müvével betöltötte saját jelszavát: „minden lépésünket a nemzet és a haza iránti szeretet vezesse.” Klasszikus, sok-sok nem zedéktől szeretett drámai művei a mai néző előtt mindinkább teljes szépségükben jelen nek meg. A nemzeti élet fellendülésében ko runknak sok közös vonása van Tyl korával És így távolról sem csak udvarias, kegyeletes frázis, hogjf Josef Kajetán Tyl számunkra mindenek felett lelkesítő példát jelent. JAROSLAV OPAVSKÝ, (Prága).
