Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Barsi Imre: Hazánk felfedezése III. Három város
Hluboku, vártorony bizonyos. Olyan rendet és tisztaságot nem találtam az eddig megtekintett helyeken, mint Hlubokán, ahol csupán aznap, mikor ott voltam, hatezer látogató fordult meg. A várkastély, mint az Csehországban már természetes, múzeumnak van berendezve. Van itt homokóra, naptár a XV-ik század ból, bőrplafon és velencei kristály, bútorok és szobák egész falai fából faragott burko lattal. Az egyik velencei tükör keretén 17 évig dolgoztak a váraljai ismeretlen, cseh Colas Breugnonok. És itt önkéntelenül az orosz Qsztankinő jut eszembe jobbágy al kotta remekműveivel. Ébenfa, márvány és ezüst, ritka porcelán, Hamand gobelinok a XVII. századból (Rubens iskola!), és szem kápráztató perzsaszőnyegek Kis-Azsia kira bolt kolostoraiból. A „várkápolnában” ere deti, értékes netolicei gótikus táblaoltér. Tizenkétezer kötet könyv és rengeteg olaj- festmény. Volt itt Cranach és Dürer is (ma a prágai Nemzeti Képtárban vannak elhe lyezve). A Dürer képnek egy szép napon lába kélt. Majd valahol a csehszlovák-nyu gatnémet határon találták meg egy vasúti podgyászmegörzöben. Valószínűleg ki akart vándorolni nyugatra, pedig nem is volt hen- leinista. Az egyik teremben felfigyelek. A magya rázó nő (aki civilben takarítónő) éppen eze ket mondja: „Ez a kép, mely keresztelő Szent János megkísértését ábrázolja, egy olasz mester Karlo Marko műve. A név is merősen hangzik. Közelebb lépek a képhez és bizony a zsáner, a technika, valamint a kolorit, már amennyire ezt én, laikus meg tudom ítélni, minden, minden a magyar id. Markó Károlyt idézi. Nem lenne érdektelen, ha pozsonyi vagy budapesti műtörténész közelebbről megnézné ezt az „olasz mes tert.” Ami azonban Hlubokát a cseh várkasté lyok gyöngyszemévé teszi, az a várkastély volt lovardája, ma a Délcsah Aleš galéria, a művészet székesegyháza. Addig míg ke reszténynek, még helyesebben katolikusnak mondott korok és rendszerek templomokból istállókat csináltak, mi a lovardákat dó mokká és székesegyházakká avatjuk. Igaz, hogy bennük nem babona és népbutító táv hit székel, hanem a művészet és a szép ség. Ez történt Hlubokán is. A volt hercegi lovardában, ma mindenki számára hozzá férhetők Dél-Csehország műkincsei; a dél- cseh gótika ékességei. Aleš tizenhét hatal mas rajza, Myslbek, Kafka és mások plasz tikái és hogy a híres cseh festők plejádjából csupán néhány nevet említsek: a két Mánes (Jozef és Quido), Purkyně, Brožík, Hynais, Mařá»k és Chitussi. Felsorakoznak Kuba, Zr zavý, Špála és Rabas, Sedláček és Rada, Mul- trus csakúgy, mint Švabinský, nem hiányzik sem Hudeček sem Sláviček, de megtalálhatók itt Kavan, Nechleba, Kalvoda és mások is. Mindenki, aki maradandót alkotott Dél-Cseh- országról. Talán a művek kiválogatásának ezen irányelve az, ami a galéria modern részének kissé provinciális jelleget ád, amit különben is e szépművészeti múzeumnak nevezhető intézménynek már az elnevezése (Délcseh Aleš galéria) is hahgsúlyoz. Itt Hlubokán a hangsúly különben is az úgynevezett „moderna” minden értéke mel lett a gótikán van. A XIV. századtól kezdve gyűjtötték össze a királyi városokból A Schioarzenberg holló (Zlatá koruna, Č. Budějovice), várakból és kolostorokból, de javarészt jobbágyi falvak templomaiból a gótika remekműveit. A vy- šebrodi oltár mesterének műhelyéből szár mazó itteni madonnát 1360 körül alkotta a mester ismeretlen tanítványa. A všemeri- cei Pieta 1410—1420-ban készült. A kertész kedő Krisztust 1430-ban készítette el mes tere Č. Budějovicében. Všemerice, Netolíce, Zelnište. Sv. Tomáš, Rožmberk és a délcseh
