Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Mikus Sándor: Hol a művelődési dolgozók felelőssége?
A járási kultúrfelelős munkaterve már félig magyarázat az ilyen sikertelenségekre. A munkaterv szerint a hét minden napján ellátogat egy-egy községbe, s instrukciókat ad az aratási és cséplési munkálatok biz tosítására, a földművesszövetkezet meg alakítására, tagilletmények fizetésének ren dezésére, tervfeladatok elvégzésére és egyéb szervezeti kérdések megvitatására. Kultu rális feladatok alig szerepelnek munkater vében. Ebben a munkában nincs ráció. De a város egyéb kulturális szervei, a Csemadok helyi szervezete és a vidéki helyi szervezetek sem dicsekedhetnek szá mottevő eredményekkel. A Járási Népművelődési Otthon ugyan azt vallja, hogy eredményesen együttműködik a Csemadok helyi szervezetével, de ennek el lentmond néhány megjegyzés, melyek sze rint sokkal jobban kedveli a hivatásos együttesek fellépéseit, mivel ezek fennaka dás nélkül fizetik a megfelelő járulékokat és illetményeket. így könnyűszerrel mellőz hetik bizonyos esetekben a Csemadok kö veteléseit. A járási Népkönyvtárban kb. 6000 kötet könyv forog az olvasók kezén, s ebből mind össze talán 2000 kötet' a magyar nyelvű. Ha a könyvolvasói jegyzéket nem is te kintjük, tudjuk, hogy Füleket és környékét zömében magyarajkú munkások és parasz tok lakják. Ezt még nem vette volna észre a könyvtár vezetősége ? Pedig nem lenne túl nehéz 25 000 koronás évi költségvetés mel lett. A járás községeiben sem lehet jobb a helyzet. (Rt még az is kiderül, hogy ez év ben csak két könyvvitát rendezett a könyvtár a Csemadokkal együttesen, ezt is vidéken.) Mikor ez a cikk íródik, a régi Ádám-féle vendéglőben berendezett üzemi klubban bi- liárdoznak és kártyáznak sokan az üzemi kulturális élet nagyobb dicsőségére, s a könyvtárszobában majd 300 kötet könyv he ver a legnagyobb összevisszaságban szétdo bálva. Vigyázzunk, a fasizmus ilyen könyve ket ggetett, nálunk a közöny nem juttathatja ilyen sorsra őket! A Csemadok fülek!' helyi szervezete még mindig a valamikori Talhamer órásüzlet ud varában, egy vityillóban, emberekhez, kul- túrszervezethez nem méltó környezetben szolgálja a művelődés ügyét és még mindig főleg operett szerepel műsorában. Ha már mindenáron nemesebb kultúrtörekvések ve zetik őket, megpróbálkozhatna a Nórával, a Cseresznyéskerttel, a iPygmalionnal, s ha magyar darabokat akarnak játszani, a Bánk bánnal, a Tanítónővel, a Néma leventével, az Aranyemberrel. Ezek is vannak olyan művészi értékek, mint a Öül Baba vagy a Luxemburg grófja. S aztán még valami: egy időre szünetelne az operett-zenekar kö rüli Kuloványi-Schiller-féle viszálykodás is. Súlyos szavak ezek a füleki Csemadok csoportra nézve, hiszen eddig ők tettek va lamit a járásban a művelődés érdekében, de tovább kell menniük az operett-repertoártól és észre kell venniök azt is, hegy csak 187 tagja van a 6000 lakosú városban a Csema dok szervezetének, s hogy az intelligencia nélkül bajosan végezhetnek jó kulturális munkát. Egy másik helyi szervezet, a íülekpüs- poki Csemadok helyi csoportja népszínmű vek és esztrádműsorok előadását szorgal mazza mostoha viszonyok között. Kultúr- házukba, amelyet nagy lelkesedéssel, kol lektív ingyenes munkával a múlt évben tataroztak ki, hetente kétszer jár a vándor mozi filmelőadást tartani, s itt adja elő színdarabjait a csoport. Más művelődési te vékenység, előadások, irodalmi vitaestek nincsenek. Kis, 300—400 kötetnyi könyvtá rának talán fele magyar nyelvű irodalom. Itt csak jó vezetés, müveit járási instruk torok teremthetnek pezsgő kulturális-életet. A galsai helyi szervezetnél már több a bíztató jel. Az 1950-ben alakult szervezetet 1954-ben újjáalakították 45 taggal. Ez a 45 tag azonban aktív szereplője a kulturális tevékenységnek. A vezetőség szinte egy csa ládból került ki. Egy müveit munkás, id. Nagy János az elnök, a titkár a fia, ifj. Nagy János, kisebbik fia Nagy Jenő a könyv táros s egyben egy 12—13 tagú esztrád- zenekar vezetője. Különben itt is népszín művek járják, vita folyik a Csemadok helyi szervezet és a Jednota között a 200. férő helyes Művelődési Otthon birtoklásáért, nem rendeznek irodalmi vitaesteket itt sem, elő adásokat sem hallhat a falu népe, a ván dormozi is csak alkalomszerűen jár ide, de van valami, amit lelkesedés fűt: a dalárda. 35 tagból álló férfikórust évek óta egy énekkari tapasztalatokkal rendelkező kőmű ves munkás vezet, Dandó János. Ennek a dalárdának az őse az 1930-ban országos első dijat nyert „Róm. kát. dalegylet” volt. Jő Mozart, Csajkovszkij, Bárdos és Bartók partitúrákkal (amelyekhez nagyon szeretné nek hozzájutni), jónevü énekkar válhatna ebből a dalárdából. Kis falu, talán 6—700 lakosú, és ilyen ambíciók rejlenek benne! Ezt kellene észrevenniok a járási műve lődési dolgozóknak, akár Füleken, akár más hol ténykednek. Összefoglalóul nem lehet mást mondani, minthogy a művelődés útján müveit veze tőkre, művelt irányító tényezőkre van szük ség. Minden ezért kiált nemcsak Füleken, de érezhetően Szlovákia magyarlakta vidé kein szerteszét. S ebben minden hívatott szervnek, főként a Csemadok szerveinek nagy és felelősségteljes feladatai vannak. Mikus Sándor.
