Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Tóth Tibor: A csehszlovákiai magyar könyvkiadás kérdéseiről
Sokban elősegítette könyvkiadásunk mun káját a csehszlovák-magyar kulturális egyez ménynek a közös könyvkiadások ügyét sza bályozó szakasza is. MIT JELENT EZ A FOGALOM: KÖZÖS KÖNYVKIADÁS? Azt jelenti, hogy a két ál lam egybehangolja könyvkiadói terveit s a mindkét kiadói tervben szereplő műveket csak az egyik fél jelenteti meg megfelelő példányszámban a másik ország számára is. Időt, munkát |és költséget takaríthatunk meg azáltal, hogy nem két helyen, külön-külön szerkesztjük meg és tesszük nyomdakésszé ugyanazt a kéziratot, hanem a könyv előál lításával kapcsolatos munkákat egy helyen, egyszerre végezzük el. A közös könyvkiadásról szóló megegyezés egyben felosztja, (munkatervbe illeszti a ki adandó könyveket a szerződő felek között. Eszerint hazai magyar könyvkiadásunk, első sorban cseh és szlovák szerzők müveit hiva tott kiadni magyar nyelven, és természetesen szlovákiai magyar szerzők műveit, viszont a magyar klasszikusok és a mai magyar írók könyveit, továbbá a világirodalom könyveit Magyarországon adják ki a mi részünkre is. A közös könyvkiadási egyezmény gya korlati eredménye, hogy a magyaror szági olvasóközönség is megismerheti Ne ruda, Jirásek, Němcová, Čapek, Hašek és a többi kiváló cseh szerzőnek, valamint a szlovák irodalom legjobbjainak, Kalin- čiaknak, Kukučinnak, Jesenskýnek, Jilem- nickýnek, Hečkónak, Mináčnak és má soknak munkáit. Ugyanakkor hazai könyves boltjainkba kellő példányszámban lés hozzá férhető áron jutnak el Jókai, Mikszáth, Arany, Petőfi, Veres Péter, Illyés Gyula és a többi magyarországi írók legjobb munkái, valamint a világirodalom remekművei. ÁLTATNÁNK AZONBAN MAGUNKAT és a közönséget, ha azt képzelnénk, hogy a hi bákat, nehézségeket már mind leküzdöttük és könyvkiadásunk szekere ezentúl rózsák szegélyezte úton, akadálytalanul gördülhet előre, író, olvasó és kiadó gyönyörűségére. Igaz, az a veszély nem fenyeget már, hogy a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó cégé rével könyv címén kulturális seléjtet adunk ki. De legfőbb ideje, hogy a lektorátus, — a Szlovákiai Szépirodalmi Könyv kiadó magyar szerkesztősége — világosan lássa és teljesítse is az előtte álló kultúrpolitikai feladatokat. Felhívni íróink figyelmét azokra a kérdésekre, amelyek ma dolgozóinkat elsősorban érdeklik, irányítást, segédkezet nyújtani munkájukban, hozzájá rulni fiatal írónemzedékünk 'mesterségbeli tudásának gyarapításához — ezek azok az elsőrendű feladatok, amelyeket könyvszer kesztőinknek szem előtt kell tartaniuk, És végül — de nem utolsó sorban — tudatára ébredni annak, hogy elérkezett az ideje, ami kor irodalmunk ápolásánál, fejlesztésénél a mennyiségi törekvések helyére minőségi kö vetelmények lépnek, a szerkesztő tehát, ne riadjon vissza attól, hogy az eddiginél szigo rúbban megrostálja egy-egy novellásköteí, verseskönyv anyagát, esetleg meggyőzze az írót arról, hogy munkája még nem érte el a könyv formájában való kiadás színvonalát és saját fejlődésének ártana, ha időnek előt te lépne munkájával a közönség elé. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a magyar fordításiban kiadandó cseh és szlovák művek kiválasztására. Való ban arra kell törekednünk, hogy a testvér népek irodalmának legértékesebbjét, legje lentősebbjét adjuk a magyar dolgozók ke zébe, olyan könyveket, amelyekben választ és útmutatást talál. NEM LEBECSÜLENDŐ végül az a feladat sem, amelyet könyveink külalakjának meg javítása, megszépítése állít elénk. Mert míg megelégedetten mondhatjuk, a Csehszlovákiá ban kiadott magyar könyvek művészi tarta lom, stílus és nyelvi kultúra szempontjából egyaránt kielégítők, ugyanezt nem állíthat juk mindig a kötéstervek, borítéklapok gra fikai kiviteléről. Kétségtelen, része van eb ben a nyomdának is, de legalább ugyanolyan mértékben ludas a hibákban a műszaki szer kesztés. Meg kell szűnnie annak a szembán tó — sajnos gyakori — jelenségnek, hogy a kötésvászon és a papiros-borítéklap színe Íz léstelenül elüt egymástól. Végét kell vetni annak a kényelmes gyakorlatnak, hogy a kö tésterv, borítéklap kidolgozásával nem azt a művészt bízzák meg, aki a munkát legjobban elvégezhetné, hanem azt, aki éppen kéznél van. ÉS VÉGÜL SZÓLNUNK KELL egy a könyv kiadón kívüli tényezőről, amely azonban igen sokban közrejátszik nemcsak könyvkiadá sunk, hanem irodalmunk és egész kulturális életünk fejlődésében is. A könyv ter jes z t é s ügyéről van szó, hisz a könyvter jesztővállalat eredményes munkáján dől el végeredményben, teljesíti-e és teljesítheti-e hivatását könyvkiadásunk. Mert hiába helyes a követett kultúrpolitikai vonal, hiába kellő a kiadandó művek megbírálása és kiválasz tása, hiába jelennek meg a legszebb és leg értékesebb könyvek, ha nem jutnak el ah hoz, akinek szánták: a dolgozó emberhez. Az egyik legnagyobb akadály, amely az eredményes könyvterjesztés útjában állt: — könyveink hallatlanul nagy ára — január el sejével megszűnt. Országos méretben be vezetik a könyvek egységárát és nem lesz többé árbeli diszparitás cseh, szlo vák és magyar könyvek között. A könyveink
