Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Gyurcsó István: Potyalesők
Az elmúlt évben nagy sikereket értünk el a béke megszilárdítása terén. A világ egész közvéleményét foglalkoztatták azok a gyors egy másután ismétlődő események, ame lyek főleg a Szovjetunió békepoliti kája következtében a háborús fe szültséget nagyrészben és sikeresen feloldották. Emlékezzünk vissza az elmúlt esztendő néhány ilyen esemé nyére. Ausztria semleges állam lett, a Szovjetunió indítványára a meg szálló csapatokat visszavonták a ma már semleges Ausztria területéről. A Jugoszláviával fennállott viszáiyos helyzet a tisztázódás útjára jutott. A Szovjetunió tárgyalásokat folyta tott Nyugat-Németországgali és fel vette vele a diplomáciai kapcsolato kat. A különböző országok parla menti küldöttségei kölcsönösen meg látogatják egymást. Genfben tanács kozásra ültek össze a nagyhatalmak államfői, majd külügyminiszterei. A genfi szellem nagy hatással volt az egész világ békére vágyó közvéle ményére. A nagyhatalmak külügy miniszterei ugyan nem egyeztek meg Genfben, de Genf szelleme messze átcsapott Európa határain, Ázsiába, ahol a nemzetek közötti barátság szellemének formájában győzedelmeskedett a nemzeti füg getlenségre vágyó India népeinél úgy Nehru szovjetunióbeli, mint Bulga- nyin és Hruscsev elvtársak indiai lá togatásánál. Az ázsiai népek egymás után jelentkeznek az egyre szélese dő hatalmas béketáborba és ez szebb és boldogabb, békés jövőnk hori zontját idézi. POTYALESŐK Sorban álltak már a szalmadúcok, — s a térközökben tömött zsákok is —, Tenger búza! S benne búgva úszott, öt emberrel az arató-ladik. Kormányosa elől, állva nézte. hogy hajlik a búzarend a késre. Az újsoron már rázták a zsákot; öblös tarisznyákat meregettek: „Tavaly is elhagytak a kombájnok a pelyva közt szemet — lefetyeltek — akad majd minden szalmadúc tövén most is annak, ki fürge és serény”! . — így pusmogtak át a kertajtókon, kacarászgattak, mint a hörcsögök. „Kapálni (kéne? Jaj, sok a dolgom!H S motozni kezdtek a zsákok között. Majd szemük elé kapták a tájat; sajnálgatták aki ott kint fárad. Itt az alkalom! Minden egyebet félre tettek gyorsan az asszonyok. Egy-egy fohásszal, jóféle szelet és ösőszmentes tarlót rimánkodott ki-ki 'magának: mert nagy szégyen ám, bogarászgatni a kombájn utáni Mit is mondanának az emberek! — Ők, akik annyit csepülik, szólják a hangoskodó, füstös gépeket... éppen őket, jaj, szégyenbe fogják? — Ügy indulnak, mint akinek dolga, 1 csak a szomszéd krumpliföldön volna. Jó szél árad, jól viszi a pelyvát! Csuk várják, lesik a potyogó magot. De csak nem hull és a tarló hosszát csúf áldással szórják az asszonyok: „Van itt kutya. ..” Ó, de nem is mondom; különben is, másra van még gondom, mert íme, a határ vigyázója a szomszéd szalmadúc mögött nevet, s szól, mint az éberség számadója: „Ni csak! Már az is arat, ki nem vetett? Láthatják, itt már nincs más csak homok: ... menjenek szépen haza, asszonyok! Gyurcsó István doskodunk a szocialista munkaver seny további sokoldalú fejlesztésé ről, a dolgozók alkotótevékenységé nek teljesmértékű érvényesítéséről, a népgazdaságban rejlő tartalékok feltárásáról, az új technika széles körű bevezetéséről az iparban, a me zőgazdaságban, az építészetben és egyéb ágazatokban. A mi állami ter vünk reális és megvalósítható és ha dolgozó népünk szorgalmát ismer jük és értékeljük, jogosan bízunk abban, hogy az állam terve a máso dik ötéves terv első évét sikeresen teljesíti.
