Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Dénes György: Elégia
hetség és a környezet eredményezte, hogy a mester, aki bár alig 35 évet élt, mégis a zeneirodalom legnagyobb remekeivel, operák, szimfóniák, szonáták egész sorával ajándé kozta meg az enfberiséget. Az illetőnek igaza van, de csak részigaza, mert megfeledkezett a szellemi nagyság, a szakmai hozzáértés legfontosabb kritériumáról: az önművelésről. A szülőktől örökölt diszpozíciók, a szeren csés miliő mellett a zene szeretete, az éjt nappallá tevő szorgalmas munka, tanulás tet te a kis Mozartot csodagyermekké, majd a muzsika szellemóriásává. Az anyatejjel egyidőben szívta magába Mozart a zeneiséget, anyja riogatásában a ritmust, dalosajkú szülővárosának közvetlen, bizalmas, bensőséges, egyszerű énekéből má sodik anyanyelvét, a zenét. Atyjának, Leo- pold Mozartnak hegedülése és nővérének „Nannerl”-nek (Mária Anna, kitűnő zongo raművésznő) zongorajátéka, a hangszeres muzsika iránti érdeklődését alapozta meg. Mozart első tanítója, atyja, nagyműveltsé- gfi és energikus férfi volt, egészséges ke déllyel és jó adag természetes népi humor ral. Gondos szülő és okos pedagógus, ki ösztönösen felismerte környezetének s gyer mekeinek legmélyebb s legelhatározóbb haj lamait, képességeit és jövőjét. A kis Mozart első zenei kísérletei hasonlóak, mint a gyer mek első tapogatódzásai, első felfedezései az őt körülvevő világban. Természetes nyelvnek érezve a zenét, úgy tanult meg „utánozva” muzsikálni, ahogy mások beszélni tanulnak. Zenebeszédét, — a gyermekbeszédnek primi tív, sajátos nyelvtani hibáitól — atyja gon dosan kijavítgatta, ismereteit szisztemikusan bővítette, készségeit nagy hozzáértéssel ed zette. Az adottságok és rátermettségek azonban ritkán nyilatkoznak meg ilyen korán. Hogy a gyermekeknek milyen adottságaik vannak és milyen fokban vannak ezek meg — ez főképpen sokoldalú nevelésük, fejlesztésük, sokirányú tevékenységük során az iskolában mutatkozik meg. így történt ez a te gyerme ked esetében is. Ha a gyermeket nem nevel jük sokoldalúan, előfordulhat, hogy tevékeny ség híján bizonyos adottságai rejtve marad nak, soha nem bontakoznak ki. Hány kis „Mozart" nagyszerű zenei disz pozícióit a múltban nem fedezték fel, vagy ha fel is fedezték, parlagon hagyva azt nem ápolták! A gondos szülők, a jól képzett szo cialista tanítók közös nevelő és oktató mun kája azonban a szocializmusban óriási táv latokat nyit az emberiség számára ezen a téren is. Éppen ezért a sokoldalú nevelés az egyé niség szabad, gazdag kibontakozásának elő feltétele. Csakis a sokoldalú nevelés adhatja meg a lehetőséget, hogy az ember valameny- nyi benne rejlő adottságát kibontakoztassa, hogy felszínre kerüljenek legkiválóbb adott ságai és ezek alapján a megnyilatkozó irány ban kifejlődjék tehetsége. A sokoldalú neve lés tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek többsége ilyen vagy olyan irányban fogékony. Tehetségtelen ember alig van, annál több olyan, akinek adottságait nem vették észre, nem fejlesztették ki. A marxista pedagógia a nevelés céljául a felnövekvő nemzedék sokoldalú fejlesztését tűzi ki és ezen értelmi, politechnikai, er kölcsi, esztétikai és testi nevelésének harmo nikus egységét érti. Az emberek sokoldalú nevelése reális, megvalósítható célként, a dolgozó tömegek gyermekeire is vonatkozó érvénnyel, először a mi társadalmunkban, szocialista társadalmi körülmények között volt kitűzhető. Csupán az állandóan fejlődő, a nép anyagi és kulturális szükségleteit mindjobban kielégítő, a szocializmust és koni- munizmust építő társadalomnak létérdeke az emberek fizikai és szellemi képességeinek mindenoldalú fejlesztése. Osztályunkban te voltál a legjobb mate matikus, ma főkönyvelő vagy. Tudom, sokat foglalkozol fiaddal. A te elvesztett álmaidat benne akarod valóra váltani Nagyon helyén van ez így, mert a mi ifjúkorabeli álmaink nem valósulhattak meg. Ezért ápold fiad tehetségét, műveld készségét, de ne kezeld „csodagyermekként”. Légy ugyanúgy, mint Mozart atyja gondos szülő, okos pedagógus. Te azonban már ne ösztönösen, de tudatosan kutasd, ismerd fel gyermeked környezetét, baráti körét, tanítóit, az iskola munkáját, és ezen keresztül fiad legmélyebb, legelhatáro zóbb hajlamát, képességeit, majd ezeknek megfelelően irányítsad — szocialista hazánk nagyszerű lehetőségeivel élve — gyermeked örömökben gazdag, boldog jövőjét. MÖZSI FERENC ELÉGI A Lombok, mrágok, részegítő nyár, bokor-sátorban csicseg a madár. A pádon ülök egyes-egyedül, a selyem-fűből tücsök hegedül. Elhallgatom, szívemre száll a bú és megsötétül a lombkoszorú. Ó, hol a nyár, a régi, régi szép és hol vannak a kék tündérmesék? És hol vagy te, szívemnek jobbfele, ki illat voltál, költemény, zene? Míg felhőn rózsái csendes alkonyat, pírjában látom kedves arcodat. És elsötétül lassan, mint a táj, hogy száziszor jobban fájjon, ami fáj. DÉNES GYÖRGY
