Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Juhász Gyula: Magyar falu csöndje - Juhász Gyula: Testamentum - Juhász Gyula: Andalgó - Juhász Gyula: Férfikarének
Magyar falu csöndje . Öreg apók hosszú pipával bólintanak a ház előtt, az orgonák lila virága _ esőzi be a temetőt. A sírok kertje^ mellett szántás, fekete föld, felhőt akar, a tavaszégen varjú szánt át, vén szürke varjú, gyászmagyar. A lányok violája fonnyad a kék Máriákép előtt, öreg anyák új hírt dohognak s járják az ájult temetőt. A söntés csöndjén, barna árnyban iszik két, három nyomorult, s a bakter a vak éjszakában kutyákkal kezd nagy háborút... 1915 Testamentum Mind elmegyünk. A rózsa és babérág mind elvirul és alszunk szótalan, és jönnek újabb harcok és poéták, és aki új, annak igaza van'. A férfi tudja ezt és nem siratja, Hogy szép volt régen és fiatalon. Mint a legyőzött, kardját átaladja a enyészetnek a Charon hajón. Legyen utánam szebb virág az élet, és síromon viruljon jobb világ, s amely búcsúztat, a halottas ének ne bántsa a jövő harcok fiát, ki ne merengjen, mint én, méla múlton, de fényben és örömben győzni tudjon! 1916 Andalgó Kifelé ballag már a vén diák az életből és a melódiák gyéren zendülnek ajkán s csendesen. De azért még pár nóta megterem! De azért én panasszal nem vagyok, az Isten napja néha rám ragyog, a csillagok a régi szelídek és vannak hozzám hajló hű szívek. Mást nem akartam. Isten a tanúm, már elhallgat mind a vád és a gúny, mivél az értetlenség illetett, mert úgy szerettem a szegényeket. Magyar szegénység hű költője, én, ma is a régi bennem a remény, hogy a jövendő csak neked terem s hogy a jövőt építi énekem. Magyar szegénység: véget ér e tél, lesz még itt szőlő, lesz még lágy kenyér. Az igazság lesz úr e föld felett és az se fáj, hogy én már nem leszek! 1924 Az életünk kertjében sok szép virág terem, az öröm és barátság a dal és szerelem. Boldog, kinek halálig virul ilyen virág s bár jő az élet ősze, terem mindig bor ág. A borban és a dalban édes mámor fogad s a férfiszív örökké Férfikarének talál virágokat. Szeretni s énekelni mindig szabad s lehet, szeretve és dalolva megszépül életed s ha jő a búcsúóra s elnémul éneked, az új tavasz virágot fakaszt sírod felett!
