Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Mikus Sándor: Tanulságok és emlékek
— Szabad egy kis tüzet ? külső renoválás alatt álló) szép áruház. Persze az említettek méretei nem verse nyezhetnek a GUM-éival. Az áruházakat és üzleteket nézegetve nagyon érdekek, hogy vajon az emberek vásárlókedve milyen viszonylatban áll az áruk minőségével, az árakkal és a fizeté sekkel. Többtől érdeklődve megtudtuk, hogy az átlagfizetés körülbelül 1000 rubelre tehe tő, de ez magában nem fejezi ki pontosan a szovjet ember életszínvonalát és élet- körülményeit, mert a fizetések határértéke felfelé annyira szélsőségeket mutathat, mint lefelé. Elmondták például, hogy a bakui clajmezőkön, vagy a Szaehalin szigeti „ex pedíciókon” nem ritka az a munkás, aki „összever” 35—40.000 rubelt is, míg üzleti elárúsítónők, vagy szállodai szobalányok csak 450—600 rubel körül keresnek havonta. Egy egyetemi docensnek pedig 3000 rubel a havi fizetése. Természetesen — igyekez tek megnyugtatni mindenütt —, ez nem maradhat így, mert éppen mostanában vár nak fizetésrendezést, amely az ilyen kirívó aránytalanságokat meg fogja szüntetni. S ezt határozott nyugalommal jelentették ki bárhol, ahol csak érdeklődtünk. Az élelmiszerek árai a mi hazai árainkhoz viszonyítva jóval alacsonyabbak. Egy kg barna kenyér ára (ez a tömegfogyasztási kenyér fajta) 1 rubel és 30 kopek. 1 kg préselt disznózsír 17 rubel, de 26 rubelért elsőosztályú olvasztott zsírt lehet vásárolni. 1 kg sertéshús 16 rubel körül van, de lát tam kirakatban libahúst 12 rubeles áron. A vaj ára 26—28 rubel. 1 liter vörös grúztai bor ára 24 rubel. Általában minden köz szükségleti élelmiszerárú ára 40—50%-kal alatta van a mi élelmiszer árainknak. A ru házati cikkek árai viszont a miénkétől ma gasabbak. A gyermekruhák körülbelül a mi árainkkal egyenlők, de a felnőttekéi, már az igényesebb vásárlók részére, drágábbak. Egy jobbminőségű férfiöltöny 1200—1300 ru bel. Férfiingék 70—80 rubeltől 200 rubelig vásárolhatók. A női konfekciős ruhák arány lag olcsók, 150—200 rubelért meg lehet kapni bármilyen szabású női ruhát, de az igazán jóminőségűekért 800—900 rubelt is ki kell adni a divatszerető nőnek. A női cipők ára 80—100—120 rubel, de a kézi gyártású cipő ára 400—500 rubel. A háztar tási felszerelések árai szintén olcsók. Egy mosógép ára 860 rubel. Egy hűtőszekrény 600 rubel. Ugyancsak olcsó a rádiók ára is. Egy televíziós készülék ára, ami nálunk körülbelül 4000 korona, Moszkvában 1200 rubelért kapható. Természetesen ezek az árak nem fejezik ki teljesen a nép életszínvonalát, mert még nagyon sok olyan szociális juttatásban ré szesítik a szovjet dolgozókat, amelyek a kisebb keresetű vagy nagycsaládos munkás ember megélhetését nagymértékben meg könnyítik. Hogy mennyire változik a szovjet emberek élete, azt a magam két szemével nem lát hattam rövid, kéthetes ott-tartózkodásom alatt, de több .embertől érdeklődtem aziránt, hogy vajon a XX. kongresszus óta milyen változások esték az emberek életében. A több közül Cseh Béla mezőtárkányi föld művesfiú, most Moszkvában tanuló ösztön díjas olajitermelési szakos főiskolai hallgató, mint érdekességet mondta el, hogy a XX. kongresszus után például szembetűnően változik az emberek öltözködése. Míg azelőtt a nyugateurópai szabású ruhát csak a „szti- ligan”-ok (nálunk elterjedten jampeceknek hívják őket) öltötték magukra, most már nem restelli magára venni a pártmunkás sem, a tanárember sem, a gyári technikus
