Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 7. szám - Gály Olga: Csak az szeressen - Mojzes Ilona: Szomorú vers - Simkó Margit: Ha te eljössz
Csak az szeressen... Csak az szeressen engemet ki elhiszi, hogy szeretek, ki mélyre néz és mélyre lát és keresi a telkemet. Aki kétkedve kérdezi, mitől viílódznak fényei, tűz vari-e ott vagy szalmaláng, mit szél kiolt, vagy szél hevít, Nézem, az elsuhanó jókat, Megérintem őket, a háztetőket. Mindent, mit elhagyok, gyorsvonatok fussatok. abban sziklára hullanak a gyújtani vágyó szavak s mint visszalőtt nyíl, megsebez a társra szomjas gondolat. Csak az szeressen engemet, ki elhiszi, hogy szeretek, ki mélyre néz és mélyre lát és keresi a lelkemet, CÁLY OLGA Ha te eljössz Mikor az éjnek lámpásai égnek s az embereket elnyomja az álom, meglátogat engem hívatlanul is furcsa, megszokott társaságom. Nem is kopognak. Régi barátoknak nyitva áll házam. S visszaélnek, ím a barátsággal. Szorosan körém telepednek — únott gondjaim. A füles fotel lágy ölébe a legidősebb elterpeszkedik s így, rangsorban, egyik a székre, másik a padra, földre némelyik, s monotón kezdik a régi nótát, — minden szavukat ismerem régen — fejem zug. Félek. Ütnek az érvek, legyűrnek, nem bírom, végem van, végem . ., Hogy meddig tart, magam sem tudom. Az ajtón egyszerre betör a fény s árnyékot űző napsugárfényben jössz te dalolva, bátran felém. Szernem rád mered, szemed rám nevet, szép kicsi lányom, istenhozott! Körülnézek. Furcsa, únott társaságom közben nyomtalanul eltávozott. SIMKÓ MARGIT Szomorú vers A i’adlibák délre szállnak. Megérintem őket, a tar mezőket. Valamit elhagyok, gyorsvonatok fussatok. MOJZES ILONA
