Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 7. szám - Jaroslav Markl: A csehszlovák népdal és szomszédaink népdalai
JAROSLAV MARK L, a történelemtudományok aspiránsa, Prágai A csehszlováh népdal és szomszédaink népdalai A földkerekség valamennyi népe beleírta dalaiba történelmét, hagyományainak gaz dagságát és szépségét, egész lelkét. Mindezt nyomban kiérezheted belőlük, ha csak egy kissé is fogékony, érzékeny ember vagy. Talán nem is lehet fontosabb feladata a népdalnak, mint hogy baráti kapcsolatokat teremtsen és ezeket megszilárdítsa a világ népei között. Ezt a feladatát a népzene ugyan már emberemlékezet óta betöltötte, de csupán most, a barátságos nemzetközi kapcsolatok létrejötte idején és a fejlődő technika sohsemlátott eszközeinek segítsé gével kerülhet sor e feladat maximális be töltésére. Számos oka van annak, hogy Csehszlová kiában az idegennyelvű nemzetek népdalai közül miért a legkedveltebbek éppen a len gyel, orosz és magyar dalok. Ezen okok egyike az a tény is, hogy ezeknek a dalok nak nagy részét magához intim közelségben állónak és érthetőnek érzi a cseh és szlo vák nép, mert sok tekintetben emlékeztet nek hazai folklórjukra is. Itt nem csupán a témák világáról és a művészi realizmus alap vető vonásairól van szó, amelyek voltakép pen az egész európai etnikumban sok nép dalnál azonosak s amelyek itt is alapvető kapcsolatot teremtenének a cseh és szlovák énekek és a szomszéd népek népdalművé szete között. Ezek az összekötő kapcsok jóval szilárdabbak és nem olyan magától értetődőek: ugyanis azon népek szoros együttélésének történelmi feltételeiből fa kadnak, amelyeknek sorsa gyakran évszá zadokon át szorosan összefüggött egymással. Gyakorta a politikai, szociális és vallási problémák, a földrajzi és gazdasági fejlődés azonos feltételei és még számos egyéb té nyezők sora játszott szerepet a népművé szet kialakításában is. A zenei folklór sem miképpen sem izolálódott a müzenétől, sőt bizonyos időszakokban kölcsönösen ki is egészítették, egymást (Csehországban főképp a 18. században). Nem korlátozhatták az egyébként gyakran változó országhatárok sem, még kevésbé a nyelvi különbségek, amelyek az általános érvényű zenei kifejezési eszközök fejlődésé nek’ csupán irányt szabhattak. így az egy mással szomszédos nemzetek azonos tör ténelmi fejlődésének során népművészetük kölcsönösen megtermékenyítette egymást s ily módon olyan népdalkincset örökölhet tünk, amely gyakran meglepő hasonlatossá got mutat fel más népek folklórjával, még pedig nemcsak témáik és azok kidolgozása terén, de az alapvető művészi kifejező esz közök használatában is. Csehszlovákia — a zenei floklor-proble- matika terén is — két, egymástól némikép pen különböző területből áll: Csehországból és Szlovákiából. Csehországban és Morva ország egy részében a népdaloknak ún. ins trumentális típusa van túlsúlyban, amelynek melódikája nagy mértékben felhasználja az instrumentális zenét s amelynek túlnyomó- részt lírai szövegében találékony és finom humorra és szatírára lelünk. Az érzelmek terén bizonyos tartózkodás és a vidám op timista hang tipikus vonása a cseh népdal nak. Legfőbb alkotó principiumaival közeli rokonságban van a lengyel népdal, ezenkívül közel áll Morvaország és Szlovákia északi hegyvidékének dalaihoz is. A cseh és len gyel zenei folklór közötti kapcsok a legfon tosabbak közé tartoznak és emberemlékezet óta fennállnak. I. Már a legrégibb krónikák is megemlékez nek — természetesen csak mondaszerűen — a három testvérről, Ruszról, Lechről és Cechről, akik létrehozták az orosz, lengyel és cseh népet. A közös pogánykori gyökerek még létező maradványai azonban fellelhetők a folklor-anyagban is. A népdalban vissza tükröződik a kereszténység felvétele is: a cseh nép legrégibb ismert himnuszát „Hos podine, pomiluj ny” Lengyelországban ugyancsak énekelték. A másik cseh emlék nek, a szent Vencelhez szóló énekeknek, ugyancsak megvan az átellenese a lengyelek híres himnuszában — Bogurodzica Dziewica Bogiem slavonia — amelynek dallama majd nem teljesen azonos az eredeti szent Ven cel énekkel. Fontos kapcsolat jött létre a teuton expanzió ellen keményen védekező csehek és lengyelek között a 14. században, midőn Luxemburgi János elfoglalta Sziléziát s ily módon elejét vette a további germa- nizációnak. Sziléziában így egy időre nem-, csak, hogy hivatalossá vált a cseh nyelv, de egyébként is nagy kedveltségnek örvendett és népdalokat is csehül énekeltek. Hát még a dicső huszita kor! A grünwaldi ütközetről szőlő históriás ének töredékei — ahol žiž- ka a lengyelekkel szétverte az idegen ke
