Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 7. szám - Mikus Sándor: Ahol a kultúra tömegigény
az Eleonore Vesco— Eťhart Stegmann ba lettpár művészetét, akik különben fogéko nyak az orosz balett interpretálására (Ga- jane-előadás), de nem hinném, hogy pás de deuxjeik annyira elragadnának mint Vlaszováé és Csicsinadzeé. így tehetnénk még összehasonlítást a Marianne Orlando — Kenneth Pedersen párral (a Rómeó és Júlia stockholmi előadása), vagy Margot Fonteyn-nel a Sadler’s Wells kiváló príma ballerinájával is. Sok vélemény győzhet meg bennünket erről. A leningrádi és moszkvai színházlátoga tók, úgy hiszem, a világ legérettebb szín házlátogató közönségéhez tartoznak azzal a plusszal, hogy ez a színház a legdemokra tikusabb is. Jómagam ezekre a színházi előadásokra, de az egész szovjetunióbeli utazásra is azzal a várakozással tekintet tem, amilyen iképet bennem könyvek, filmek, folyóiratok, újságok a Szovjetunióról kiala kítottak. De volt egy másik, reminiszcen ciára módot adó forrásom is, az akaratlanul is meghallható ellenséges, becsmérlő hang, an ely ugyan nem kételyt, de ellenállhatatlan vágyat kelt — hogy letorkoljam. Ilyen pél dául egy évekkel ezelőtt kezembe került könyv, Halliburton amerikai riporter köny ve, a „Varázscsizmában a világ körül“. Szóra sem lenne érdemes, ha nem lett volna annak idején szuggesztív propagan da-hatású könyv az olcsó propaganda fo gásoknak bedűlő tömegek körében. De, hogy a színháznál maradjunk, az amerikai mil- liomosfi tollhegyre tűzte a leningrádi szín házakat, és elsírja bánatát a színház régi pompája felett érzett fájdalmában, s odáig megy elfogultságában, hogy csupán a tök- magoző orosz prolit, overallos figurákat, zajgó, izzadságszagú tömeget lát a húszas évek színházaiban. Szívesen elhiszem, hogy akkoriban koronát raktak Halliburton fejére s jól megfizették mesterségbeli hazugságait, de gondolhatott volna arra, hogy későbben egyre több. kollégája is meglátogathatja a Szovjetuniót, s legalább ezek előtt nagyon sokat veszt hiteléből beállítása. Képtelenség lenne összehasonlítást tenm a régi arisztokratikus orosz világ tűntető és káprázatos külsőségekben végbement színházlátogatásai és a mostani szovjet színházi esték között. De a mai szovjet színházlátogató intelligens típus, legyen az munkás, tanár, katonatiszt, vagy üzleti el árusító, s végeérhetetlen lenne a sor, mert mind dolgozó ember — szellemi vagy fi zikai — egy sem, sznobos kultűra-éldelgő, mert ma már nemcsak kultúraéhségről is merszik meg a szovjet ember, hanem hu mánus műveltségéről is. (Amint a minden napi élet dolgaiban tárgyilagdS, a kultúrá ból is az emberit, erkölesnemesítöt szedi fel.) Meglepetve figyeltünk fel arra a ná lunk már nem is annyira szokásos jelen ségre, hogy a színházlátogató közönség kö telezőnek tartja a feketében, vagy sötét ruhában való megjelenést, s többet kell mondanom még azzal, hogy a viselkedése még kulturáltabb. A Nagy Színház előcsar nokában szokásosan körbensétál a közönség a felvonásközi szünetekben halkan, diszkré ten társalogva, s a színház ruhatárai kör nyékén és elegánsan szervírozott büfféiben is ez a megkülönböztető finom tónus ural kodik. Mennyire kisírt ebből a környezet ből az a néhány külföldi, nyugatról jött amerikai, brazü, német, akik a Nagy Szín ház előcsarnokában ácsorogva, sportosan nekiöltözködve (igaz, a nők azért kisesté- lyiben, színházi belépőkben voltak több nyire!), tisztelték meg az oroszok szinte álhitatos kultúra-ragaszkodását! Apróságok ezek mind, de hiteles velejárói és magyarázói annak a hatalmas méretben kialakult tömegkulturális ténynek, amelyet a szovjet rendszer teremtett meg a leg egyszerűbb ember számára is. Múzeumokban, képtárakban járva megint csak elfogja az embert az érzés, hogy a világon egyedülálló, sajátos történelemmel, művészettel s kultűraápolássál áll szemközt. Mindenekelőtt a gazdagságuk nyűgözi le a látogatót. A sajátos orosz, nemzeti művé szet állítja párhuzamba a világ kultúrájából is neves s nagyszámban felhalmozott érté keket a leningrádi Téli Palotában is elhe lyezett kétszázéves Ere'mitageban. A közép kori olasz festőktől a korabeli olasz, fran cia mesterektől a világ minden nagyobb művészének milliárdos értékű gyűjteménye van itt felhalmozva. Csodálatos gazdagság ez képek, szobrok sokaságában, értékek ben és művészi értékekben. Ma már nem áll értetlenül a szovjet ember Leonardo da Vinci, Rembrandt, Goya, Rubens vagy Ti- zian az Eremitage-ban összegyűjtött erede A Krescsatyik
