Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Július Dolanský: A magyar irodalom jelentőségéről a szláv irodalmakban II.
iizmust szította, vagy a i’art — pour Part artisztikus játékait, az önmagáért vaiő for malista művészetet űzte. Nem egy ízben idealista fantáziák között botorkált, ame lyek aligha tudták felkelteni a széleskörű közönség érdeklődését odahaza, mégkevés- bé pedig a határokon túl. S még ott is, ahol a haladó írók támadták az uralkodó rendet a kritikai realizmus szellemében, mindenek előtt az őket legjobban szorongató hazai viszonyokat tartották szem előtt. Nagyrit kán tudták csak kritikájukat szélesebb, ál talános érvényűvé tenni, hogy haszonnal olvashassa azt az ugyanolyan, vagy hasonló nehézségekkel küzdő külföld is. így a ka pitalizmus idején uralkodó osztályoknak nagyjából sikerült elérniük azt, amire tö rekedtek: ha már nem tudták egymás el lenségeivé tenni, vagy teljesen elszigetelni egymástól a Duna-medence szomszédos or szágainak kultűrmunkásait, legalább a mini mumra csökkentették kölcsönös kapcsola taikat. Olyan helyzet állt elő köztünk, ame lyet a legjobb esetben is csak egymás irán ti közömbösségnek, vagy érdektelenségnek tekinthetünk. A legkevésbé kívánatos álla pot, amely kölcsönös irodalmi kapcsolataink terén előállhatott. Valamennyiünk szerencséjére ez az álla pot nem maradt tartós. A kapitalizmus szü lötte volt s meg is szűnt a kapitalizmussal. Már a kapitalista társadalom uralkodó erői ellen folytatott harc során élénk és elv társi visszhangot keltett Magyaország de mokratikus és proletár irodalma a határokon túl, a hasonlóképpen haladó gondolkodású körökben. Még ránk vár a feladat, hogy megírjuk kölcsönös irodalmi kapcsolataink eme legdicsőbb fejezeteit. A két világhá ború között eltelt húsz év folyamán, a leg- őszintébb megértésre találtak a magyar pro letárírók nem csupán a szocializmus és kom munizmus hazájában, a Szovjetunióban, de Szlovákiában és Csehországban is, barátaik, Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak részéről, ugyanúgy mint Európa egyéb ha ladó országaiban. Egymással vállvetve har coltak a fasizmus áradata ellen, vette lé gyen magára a náci horogkereszt legvissza- taszítóbb alakját is, amelyre fel akarták feszíteni a világ minden dolgozójának sza badságát. Annál nagyobb örömmel ünne pelték, országaink irodalmai a szovjet had sereg emlékezetes győzelmét, amely meg szabadított bennünket a hitleri nácizmus tól és közösen üdvözölték országaink fel- szabadulását. Ezerkilencszáznegyvenöt óta valamennyien tudjuk, miért harcolunk és mi köt össze bennünket. Irodalmaink is segí tenek a szocializmus építésében odahaza és meg erősítenek bennünket a békéért folyó harcban. A Szigeti veszedelem cimkéye Olyan korban élünk, amikor országaink kulturális és irodalmi életében a válaszfa lak eltűnőben vannak. A magyar irodalom, amely valaha az egész világot elkápráztatta Petőfi tündöklő alakjával, csak ma adja át nekünk két kézzel népe harcos szellemének kimeríthetetlen gazdagságát. Csak ma hang zik fel nálunk a nagy magyar költők tüzes szava, élükön József Attilával és Illyés Gyu lával. Csak ma törlesztjiik régi adósságain kat a magyar kulturális örökség klassziku saival szemben, Petőfi költészetőtél kezdve, Mikszáthon keresztül, egészen Móriczig, akiknek művei nyolckötetes gyűjteményes kiadásokban jelennek meg nálunk. Csak most követhetjük teljes egészében és mély csodálattal Lukács György kritikai szelle mének merész röptét és érett megfontolt ságát. Valamennyiüktől tanulunk. A mar xizmus- leninizmus forradalmi tanításától át hatott magyar irodalom édes testvérünkként, kéz a kézben halad együtt a népi demok ratikus országok haladó irodalmaival, a szovjet irodalom példája nyomán. És éppen ezen az új, közös és ezentúl már mindig együttes úton hálásan ismerjük fel, hogy nem kell mindent elölről kez denünk. Segítségünkre van egész ezeresz tendős múltunk. Bármilyen nyelven szólunk is, íróink és költőink, egész népünk szívé nek dobogása egy ritmusban egyesült: or szágaink boldogulásáért és békéjéért, az egész világ békéjéért.
