Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Pathó Károly: A közös értekezlet után
A CSEMADOK M G VELÖDÉSPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1956. június PÁTHÖ KÁROLY, a Csemadok Központi Bizottságának vezető titkára A KÖZÖS ÉRTEKEZLET UTÁN Mint ismeretes, a nemzeti bizottságok népművelési szakosztályainak és a Csehszlo vákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének munkatársai, a Kulturális Ügyek Megbí zotti Hivatalának és a Csemadok központi elnökségének kezdeményezésére, kétnapos értekezleten vitatták meg a csehszlovákiai magyar dolgozók között végzendő kulturális népnevelő munka kérdéseit. Az értekezleten elfogadott határozatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságok népművelési szakosztályai és a Csemadok dolgozói közös erőfeszítéseket akarnak ten ni az egységes, vagyis a nemzeti bizottságok által közvetlen irányított népnevelő munka fejlesztésére, a magyar dolgozók kulturális színvonalának emelése érdekében. Nem volna elégséges, ha az említett határozatokat csupán a hivatásos népnevelők tennék magukévá. Annál is inkább nem, mert a községenként felmerülő problémákat legelsősorban is a helyi funkcionáriusok hivatottak megoldani. Nem fér kétség ahhoz, hogy egyesületünk népnevelői, helyi csoportjaink vezető ségeinek tagjai a magyar dolgozók kulturális fejlődése iránt érzett felelősség-tudat tól áthatva, sokat tettek a jövőben még többet akarnak tenni a csehszlovákiai ma gyar kultúráiét széleskörű kibontakozásáért. De kiindulva ebből a megcáfolhatatlan tényből, meg kell állapítanunk azt is, hogy ezirányú törekvésünk csak úgy hozza meg a várt eredményeket, ha felszámoljuk a helyi csoportjaink és a járási művelődési há zak, illetve a helyi művelődési otthonok között észlelhető kölcsönös bizalmatlanságot. Ahhoz, hogy ez mielőbb megtörténjék, fontos, hogy az említett népművelési intéz ményeink vezetői minden községben és városban, már a működési tervek elkészí tésénél vegyék figyelembe azt, hogy hazánkban tömeg- és kultúrszervezetek is lé teznek. Ha ezt nem veszik figyelembe, vagyis ha népművelési intézményeink mun katerveit nem a tömeg- és kultúrszervezetek összehangolt működési tervei alkotják, úgy tervük értéktelenné válik, mert a tömegszervezetek sgeítsége nélkül erőfeszítéseik eredménytelenül záródnak. Vannak kultúrmunkánk fejlődésének még egyéb akadályai is. Több esetet lehetne megemlíteni, amikor művelődési intézményeink vezetői, helytelenül értelmezve a mű velődési házak szerepét, megnehezítik a tömeg- és kultúrszervezetek munkáját, sőt mi több, helytelen irányú túlbuzgóságukkal semmittevésre kényszerítik a tömegszer vezetek helyi szervezeteit. A* népnevelő kultúrmunka fejlődését fékező jelenségekkel találkozhatunk Szepsiben is, ahol a járást Művelődési Ház igazgatója ahelyett, hogy elősegítené a tömegszervezetek együttműködését a Művelődési Házon belül a — dolog könnyebb végét keresve — saját maga alakított színjátszó csoportot. A szepsi eset nem egyedülálló. Több községben találkozunk hasonló jelenségekkel és a tények min den esetben azt igazolják, hogy az említett jelenségek a kultúr- és tömegszervezetek ténykedését fékezik. ifMm VL évfolyam 6, szám
