Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Réthy elvtárs elmondja…
járőrt, és a páncélautót használhatatlanná tette. Egy tizennyolc tagból álló harci jár őr vezetésemmel megtámadott egy Csetnek —Oktina közötti vasúti felderítést és vizs gálatot folytató nagyobb német jár,őrt, amelyből csak két embernek sikerült meg menekülnie. Puskákat, géppisztolyokat, két villámgolyószórót és egyéb fegyvereket zsákmányoltunk. Cierná Lehotán is állandó an erősödött egységünk. Az Ádler Károly partizánegységével való egyesülés után sok rozsnyói és környékbeli bányász csatlakozott hozzánk. Ebben az időben jöttek át a Gál Béla nagyrőcei, szlovák ipari technikus partizán elvtárs vezetése alatt álló csoport alatt. Ez az egység az „Otec” nevet viselte, közben átkeltek a határon, Kuntapolczától északnyugatra a magyar határőrök rájuk támadtak — egy halottjuk és két könnyebb sebesültük lett. A gömörhorkai elvtársak közül a későbbi harcok folyamán kitűntek bátorságukkal Dusza László és Hunyák Ist ván gömörhorkai partizánok. (A Petőfi partizánosztag naplójából.) RÉTHY ELVTÁRS ELMONDJA . . . Mintha feléledt volna Héjassék gonoszság gal vert szelleme, 38-ban a megszállt te rületen reaktiválták a félig nyugdíjbament különítményparancsnokokat, akik a megfé lemlített Magyarországon már csak a kém elhárító osztályokon találtak maguknak fog lalatosságot és revideálták 1919-et, vajon megtettek-e minden tőlük telhetőt, nem na- gyolták-e el az egészet, nem mulasztottak-e el valamit az új magyar Szent-Bertalan éjszakán. Be akarták fejezni a kommunista- üldözés, a rendcsinálás pogromos, igazság-és embergyilkoló művét, itt az új vadászterü leten, a „becseheltek” és kommunisták föld jén. Amíg azzal a hivatalosan is dédelgetett álommal jöttek át a trianoni határon, hogy az újonnan meghúzott „néprajzi” határok is csak a demarkációs vonal, már az első helységekben mondott üdvözlő beszédek is attól lettek keservesek, hogy a csendőrszá zadosok és katonauniformisba öltöztetett kémelhárító főnökök azzal fenyegetőztek: „Majd mi megmutatjuk ezeknek a Benes- ivadékoknak, hogy mi a hazaszeretet!” meg aztán, hogy: „Ezek a felvidékiek mind kom munista csürhe! De most az egyszer jó ke zekbe kerültek!" A lakosság sajnos későn ébredt rá erre a valóságra, míg a kommunisták az első órákban megérezték bőrükön a fasizmus elő- nadjáratát. Amíg a cseh burzsoázia rendőrei Rima szombatban is kardlapoztak, gumibotoztak, börtönbe csukták meg legfeljebb ököllel mentek neki a tüntetésen letartóztatott munkásoknak és kommunistáknak a rend őrségi őrszobán az amolyan Bartakovics és Sopík rendőrök, miközben gúnydalnak szánva üdvözölték: ... ez a harc lesz a végső ... — addig a Horthy — alias Héjjas-legények tovább mertek menni... Ők már egy kicsit gyilkolni is tudtak és mertek, olyasíormán, mint ahogy annakide jén elnémították Farkas komíszáriust meg a többi „bárányt”' a Bakonyban. Az eltelt húsz év a módszereken csak annyit változ tatott, hogy tökéletesítették a gyilkolás technikáját. De beszéljen erről egy itthoni ember, aki megélte és átvészelte ezt a rémséget. Ha manapság valaki keresi ezt az em bert, a rimaszombati járási nemzeti bizott ságon találja meg, Réthy Istvánnak hívják, és a másodelnök tisztségét viseli. ötvennyolc éves. Részint tőle s másokból megtudom, hogy élete a megélhetés, munka, s a politika megpróbáltatásai között telt el. Gyerekko ráról maga sem tud sokat mondani, tipikus proletár-sors ez. Apja rossz véget ért, al koholizmusban szerzett betegségben halt meg, anyja mosónő volt, mindenki cselédje, a négy gyerek meg lelencben nőtt. Van egy szomorú gyermek-emléke az éle téből, amikor anyja a pesti cselédeskedésből nyomorék lábakkal, mankóval jött haza, a jobb reménység minden kilátása nélkül. Az inasévek pofonai, amitől „jól nyúlott a bőrünk”, meg a 14—16 órás inas-munka idő már lassan feledésbe is merülnek em lékei között. Az élet és az értelem kinyílását a pesti segédévek, meg a 19-es forradalom jelentik számára, amikor a szolnoki harcokban az I. vörös gyalogezred katonájaként hasal la lövészárokban. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után az otthon, Rimaszombat volt az emigráció helye, s a megkezdett párt munka új színtere. Huszonegyben a fenyő házi kongresszus delegátusa, alapítótagja s mindvégig a Csehszlovákia Kommunista Párt jának hűséges katonája. Sokszor volt mun- kanélkül, öccsével kétségbeesve járta Rozs nyót, Kassát, Pozsonyt munka után, közben pártmunkát is végzett, Sláviček pozsonyi rendőrigazgató üldözte, börtönt ült, sokszor több hónapig is, mint amikor Midié János rozsnyói párttitkárral és Kabai Ernő szak- szervezeti titkárral volt bezárva. Gumibo-
