Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Utószóféle - Fábry József: Viharban is együtt!
sokszor olyan utasításokat ad neki, ame lyekkel o párt az Ő észrevételei s meg jegyzései után nem ért egyet s amelyeket nem is hajtanak végre. Több ízben meg esett, hogy a legnagyobb bűnös fasisztákat akarja szabadlábra helyeztetni. Ezidötájt alakítottuk meg a Petőfi Sán dor csapatot (otrjad), miután több más, kisebb szlovák partizáncsoport is csatla kozott brigádunkhoz. Ezek önálló harci egy ségként akartak működni a brigádon be lül. Ilyen volt a J. V. Sztálin otrjad Novak kapitány patancsnoksága alatt és két to vábbi egység is. Nagy barátság fejlődött ki közöttünk és a helyi lakosok, valamint a szlovák határőrök között. Egyik besztercebányai látogatásunk alkal mával tudomásunkra jutott, hogy Nógrádi elvtárs is a felkelés területére repült a Kiev—Szvatosinói partizántörzstől és Zó lyomban tartózkodik, ahol Kozlov őrnagy- gyal és Vaszin kapitánnyal fel is kerestük. Szívélyesen fogadott bennünket az orosz partizántörzs főhadiszállásán. Jelentést tet tünk eddig végzett munkánkról, helyzetünk ről és további terveinkről, amelyekkel Nóg rádi élvtárs egyetértett, Megbeszéltük, hogy a jövőben magyar partizánparancs nokság aláírással fogjuk kiadni röplapjain kat, hogy a lehetőségekhez képest tájékoz tatni fogjuk ót harcaink eredményéről és időnként ki fogjuk kérni véleményét to vábbi konkrét teendőinket illetően. Erre né hány alkalommal — míg csak nem voltunk kénytelenek elhagyni állomáshelyünket, Ba- binyec községet — sor is került. Nógrádi élvtárs fogalmazott egy kiad vány-tervezetet, amelyet Zólyomban a nem zeti bizottság által kijelölt nyomdában ki is nyomtattunk több ezer példányban és egyéb röplapokkal együtt terjesztettünk. E röplap egy megmaradt példányát a Munkás - mozgalmi Intézet őrzi. T~\öplap jóinkat ezután „magyar parti- II zánparancsnokság” aláírással láttuk el. Azokat is, amelyeket később a nagyszlabosi papírgyár nyomdájában készí tettünk. Szoros kapcsolatot tartottunk fenn a Vadjanszki szovjet kapitány, partizánpa rancsnok alá tartozó partizán egységekkel, valamint több más orosz és szlovák parti zánegységgel is, főként azzal, amelyiknek a törzse Hnústán volt. Ebben az időben a párt Rimaszombatból egy elvtársat küldött hozzánk, aki több esetben vitt röplapokat Putnokra, Miskolcra és Salgótarjánba. Ké sőbb a németek felgöngyölő támadása után. mikor útnak indidtunk Rozsnyó és Kassa irányába, egészségi állapotára való tekin tettel saját kérésére feleségével együtt el- bocsájtottuk őt az egységtől. A német tá madás után kénytelen volt hozzánk merve- külni a Mátrai család Cserencsényből. Diákfiúk, Mátrai László közénk állott és fegyelmezett bátor partizánként harcolt előbb mint raj-, később mint szakaszpa rancsnok, 1945 januárjának első napjaiban eltévedt, elmaradt a csoporttól, és a magyar nyilasok pihenés közben elfogták. Rettene tesen megkínozták, majd egy óvatlan pilla natban Rudnó községben főbelötte magát eképp kiáltva: „Kutyák! Nem fogtok tovább kínozni, így hal meg egy magyar partizán!" F ivilágosító és szervező munkánk meglehetősen nagy méreteket öl tött, s erre felfigyelt a rimaszom bati határőr- és helyi nyilasparancsnokság is. így történt, hogy egy alkalommal októ ber első félében egyik hattagú felderítő, felvilágosító csoportunkat, amelynek Gru- bics Zoltán százados volt a parancsnoka, kelepcébe csalták, mint egy két századnyi erővel bekerítették s megtámadták. Huza mosabb tűzharc keletkezett. A hattagú cso portból Dajkó Ferenc volt magyar zászlós, rimaszombati tisztviselő, ejtőernyős parti zán elvtársunk két helyen megsebesülve, fogságukba esett. Amint meghallottuk, a tá madóknak két halottjuk és több sebesültjük volt. Dajkó Ferenc élvtársunk bevonulása előtt Rimaszombatban volt állami tisztvise lő. Édesanyja és felesége még akkor is ott laktak. Foglyul ejtői és több helybeli lakos is felismerték őt és ő maga sem tagadta kilétét. Nagy szenzációként hatott ez Rima szombatban és környékén. A nyilasok Dajkó elvtársat ütötték, rugdalták, köpdösték es sebeit is csak felületesen kötötték be. Mind össze néhány napig maradt a rimaszombati ka tonai kórházban. Sürgősen Miskolcra szállí tották, hogy elítéljék. Mint utólag megtud tuk tőle, a gyógykezelés ideje alatt, a Hor thy lemondását követő zűr-zavarban, egy orvos ezredes a harctérről érkezett sebe sültek közé csempészte őt s így egy kór házvonattal tovább szállították nyugat félé. llymódon sikerült megmenekülnie a biztos háláitól. Amikor a német fasiszták a Rima völ gyében Rimaszombat irányában nagy erők kel támadásba indultak a szlovák felkelők ellen, egy általam vezetett hattagú csoport a Rimaszombattól hét és fél küométerre levő Cserencsény községben volt propagan da és anyagterjesztő úton. A németek egész a község széléig jutottak anélkül, hogy jö vetelüket észrevettük volna, sőt délnyugat és délkelet felől be is kerítették a közsé get. Mikorra észrevettük őket, két irányból be voltunk magunk is kerítve és ixigy 150— 200 méterre megközelítettek bennünket. Tüzelő állást foglaltunk. Miután ők is ész revették mozgásunkat, megálltak. A harc felvétele kevés jót ígért számunkra, in kább aképp döntöttünk, hogy kúszva, sző-
