Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Pozsonyi Májusok - Bányabárók és felügyelők nagyobb dühére 1931 május 1. Rozsnyón
Pozsonyi Májusok Izzó, harcias hangulatban, a gazdasági krízis jegyében zajlott le az 1931. évi Má jus elseje Pozsonyban. A nagyüzemek proletárjai már a kora reggeli órákban gyülekeztek a gyárak kapui előtt, ahonnan zárt sorokban vonultak fel fő gyülekező helyre, a Lenin térre. Innen tíz órakor indult el a menet, melynek élén hatalmas, utca szélességű transzparenst vit tek „Munkát, kenyeret, földet, szabadságot” felirattal. A vörös zászlóerdő alatt felvonu ló tömeghez több száz szociáldemokrata munkás csatlakozott, akik leváltak a szoc- dem. menettől. A felvonulás folyamán Po zsony utcái hangosak voltak a tömeg har cos, zúgó jelszavaitól: „Munkát, ke-nye-ret” harsogták kórusban a munkások. A nép gyűlés színhelyén mintegy ötezer főnyi tö meg gyűlt össze, kikhez az előadók egy szerre három nyelven intéztek beszédet. Magyarul Major elvtárs, németül Sedlácsek, szlovákul Lágersky elvtársak szóltak. Sza vaikat mindvégig viharos helyeslés kísérte. Major elvtárs beszédét többször szakította meg a helyeslő közbe-kiáltások felzúduló vihara. * * * Az 1936. évi Május elseje Pozsonyban a háború és a fasizmus elleni harc és a nép front megteremtésének jegyében zajlott le. A pozsonyi Május elsejére különösen rá nyomták bélyegét az előző heték antisze mita fasiszta diáktüntetések. Pozsony mun kássága méltó feletet adott Május elsején a fasiszta provoktőröknek. A rendkívüli kedvezőtlen idő ellenére a gyülekező helyről mintegy 4000-es tömeg vonult harcias dü börgő jelszavakkal és forradalmi dalok ének lése mellett a Vazov térre, miközben a me net 6000-re szaporodott. A lelkes tömeghez egyidőben szlovákul, magyarul és németül 1928 május 1. Pozsonyban. 1936. május 1. Pozsonyban. beszéltek a párt szónokai. Široký elvtárs szlovák nyelven ismertette a szlovákiai dol gozók sorsdöntő kérdéseit. Magyar nyelven Richter elvtárs beszélt. Bányabárók és felügyelők nagyobb dühére 1931 MÁJUS 1. RÖZSNYÖN Rozsnyón a területi pártbüró volt az el ső köztársaság idején, Ragyolctól Losoncig, Rimaszombatig és Kassáig fogta össze a pártsejtek munkáját ez a bürő. Magában a városban majd 1500 bányamunkás és valami 150 pap létezett, mint két ellentétes pólus, köztük meg a városi polgárság tömege, a szociáldemokrácia melegágya. A katolikus klérus úgy számolt, hogy minden tíz mun- káslélek megdolgozására legalább egy pap kell, azért telepítette a Rimamurányi R. T. kompenzációs kezelése alatt álló rozsnyói bánya, valamint a demői, csucsomi, sajó- hází, gombaszögi, rudnói bányák mellé a püspökséget, papnevelő intézetet és apáca zárdát. De hogy semmi haszna nem volt, az abból is látszik, hogy a rozsnyói bányá szoknak majdnem mindig sikerült bérkö veteléseiket keresztül hajtaniok, szervezked ni is tudtak s a kommunista pártmozgalom nagy erővel folyt mindig, sikeres demonst rációkat, népgyűléseket, május eljesei fel vonulásokat vezettek Mező és Steiner kom munista szenátorok, a Fábry-testvérek, Rich- weiss Gyuláék és Szabó Istvánék. Egy ilyen szép május elsejei tüntetésre emlékezik vissza Molnár Béla helyi nemzeti bizottsági elnök, régi párttag, az 1931-es május elsejére. — Abban az időben nagy volt a munkanél- . küliség az egész republikában. Itt Rozsnyón 5— 600 bányász volt állandóan munka nélkül.
