Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - A kassai Vörös Május
A kassai Vörös Május lók, transzparensek és jelszavas táblák ten gere alatt, dübörgő, forradalmi jelszavakat harsogva. A népgyülést Dobos elvtárs nyitotta meg. A gyClés szónoka Antonín Zápotocký elv társ, a párt központi titkára volt. Zápotocký elvtárs beszédében foglalko zott a világháború után előállott nemzet közi helyzettel, mely megrendítette a bur- zsoá gazdasági és politikai hatalmat. A proletariátusnak egész sor országban mód ja lett volna a hatalmat átvenni és a prole tárdiktatúra segítségével új világrendet te remteni. Ezt az alkalmat a szociálpatrióták árulása következtében a proletariátus nem használta fel. Áttérve a csehszlovák viszo nyokra Zápotocký elvtárs kifejti, hogy a csehszlovák munkásság szintén félre lett vezetve. A munkásság a legfelsőbb kor mánytényezőktől ígéretet kapott arra, hogy végrehajtja a föld és a gyárak szocializálá sát, de miután a szociálpatrióta árulók se gítségével sikerült letörni a forradalmi munkásságot és hatalmát megszilárdítani, támadásba megy át a munkásság, a mun kabérek és a munkaidő ellen. A továbbiak ban Zápotocký elvtárs a Szovjetunió elleni kapitalista blokkról és ennek következmé nyeiről emlékezik meg. Zárószavaiban Szlo vákia proletáriatusának üldöztetéséről be szél, melyet a következő szavakkal fejez be: „Bármennyire is üldöznek minket, minden üldöztetést kiállva annál szilárdabban és dacosabban fogunk haladni a győzelem felé. A mai helyzet különösen alkalmas arra, hogy a dolgozók minden rétege felismerje a kö zös elnyomást és megteremtse az egységes harci frontot. A dolgozók előbb vagy utóbb meg fogják találni egymást és egységesen fognak haladni a kommunista internacionále lobogója alatt a •világforradalom felé.” Zápotocký elvtárs után Seiden elvtárs be szélt, ismertette 1914-től az egyes május elsejéket, hogy hogyan váltakoznak jelen tőségeikben. — 1914 májusában a munká sok milliói ünnepelik az egész világon a munka ünnepét és fogadalmat tesznek, hogy Kassa forradalmi munkássága hatalmas tüntetéssel mutatta meg erejét az 1922. évi Május elsején. Az alig egy éves múltra visz- szatekintő kommunista párt hatalmas tö megeket mozgósított a nemzetközi mun kásság e nagy ünnepén. Kassa dolgozói már a kora reggeli órákban talpon voltak, tö megesen vonultak a temetőbe, hogy meg koszorúzzák az 1919-es forradalmi harcok ban elesett vörös katonák sírját, akikről ha- gyományszerűen minden évben kegyelettel emlékeznek meg. Reggel 9 órakor a cserkészcsoport felso rakozott a sírok előtt és a dalárda gyász dalával megkezdődött az emlékünnepély. Ez után rövid és tömör emlékbeszéd követ kezett. A szónok kifejtette, hogy nem azért jöttek össze, hogy szónoklatot hallgassa nak, mert: „Azok az elvtársak, akik itt pi hennek nem szónokoltak, hanem cseleked tek és cselekvésük közben életüket adták az eszméért.” A tömeg ezután fogadalmat tett arra, hogy azt a zászlót, melyet ők a ke zükből kiejtettek, magasan lobogtatva vi szik előre a .végső győzelemig. Elhelyezték a fenyőágakból font koszorút a sírokra, majd a dalárda énekszámával és cserkésztisztel géssel véget ért az emlékünnepély. A tüntető felvonulás délután fél kettőre volt jelezve. A tér már jóval a «kitűzött időpont előtt megélénkült. Elsőnek a kas sai szállító munkások jöttek vörös szala gokkal feldíszített lovaikon, később az ifjú munkások, valamint az egyes szakmák dol gozói vonultak fel zárt sorokban és tömö rültek jelzőtábláik mögé. A több ezer em bert számláló hatalmas tömeg fél három kor indult el négyes sorokban a Légionárius térről a Fq utcán keresztül a csermelyúti sporttelepre. Felemelő látványt nyújtott az impozáns tömeg felvonulása a vörös zász-
