Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Lőrincz Gyula: Új horizontok felé
A CSEMADOK MŰVELŐDÉSPOLITIKAI FOLYÓIRATA Petrovits és felesége Petrovítsné, szül. Hrúz Mária nem sejtette, mi kor az 6- és újesztendő küszöbén göndörhajú furcsa, bütyköshomlokú gyermekük megszületett, hogy mi lesz belőle, hogy Petőfi született, ha igaz, a kiskőrösi nádfedeles házikó ban. Azért mondom, hogy ha igaz, mert úgy tudom, Kiskőrösön kívül még néhány falu, igy Szalkszentmár- ton, Kúnszentmiklós, és nem tudom még melyik falvak veszekszenek a költőért, a költő szülőfalujának cí méért. Bennem is van annyi lokál- patrotizmus, hogy szükségesnek tartom kihangsúlyozni, Petőfi ősei, a Petrovits család a XVII. század kö rül a galántai járásban Kajaion élt», sőt magának Petőfinek még szülőfa lumhoz, Diószeghez is volt valami köze, mert egyik versét ott írta az ún. szigeten, a hatalmas fűzfák alatt. Én nem is Petőfiről akarok írni, hanem az újesztendő küszöbén olyan bevezetőfélét az 1956-os évre, és ilyenkor az ember akarva-nem akar va azon tűnődik, hogy mit is lehet erről mondani, hiszen az egyik szil veszter olyan, mint a másik, az egyik újév olyan mint a másik. Töri a fe jét az ember, hogy melyik ó- és új esztendő fordulóján volt valami szo katlan, melyik nem volt „semati kus”, ahogy ma írói nyelven monda ni szokták, vagy nem volt „tipikus”, ugyancsak ezen az írói tolvajnyelven szólva is így jutott eszembe az az esztendőváltó, amikor a kis Sándor, a nagy Petőfi megszületett. Azt hi szem íróink elismerik, hogy ilyen esztendőváltó nem tipikus, nem is sematikus, hogy ilyen sajnos kevés Milyen esztendőforduló a mostani, amikor átlépjük az ó- és újév kü szöbét, amikor 1955-ből 1956-ba lé pünk? Sematikus-e vajon, megszo kott, mint minden évben, vagy va lami különös, szokatlan újévet kez dünk? Ma sem tudjuk megjósolni, megmondani, hogy vajon született-e az újév hajnalára egy új Petőfi, le het, de ahol Petrovitsné, Hrúz Má ria se tudott akkor többet, mint csak azt, hogy ha már fiú, akkor pedig Sándor lesz, úgy ahogy a mai anyák sem tudnak sokkal többet, mint azt, hogy az anyakönyvezetőnél milyen nevet is diktáljanak be, Sándort, Pé tert, Katicát, Józsit, vagy Piroskát, a régi bevált választékból, vagy az újabbakból1 keresik a legszebbet. A legszebb nevet, amelyet boldogan becézhetnek, igen, boldogan! És itt, itt a két anya között a lénye ges különbség. Az a régi, aki örült, boldog is volt, de mégis, mégis fel sóhajtott, hogy megint egy gyerek, és vajon' mi vár rá, miből, hogyan fog élni és a mai anya, minálunk, akinél a boldogságot, az örömet már nem csökkenti az az aggodalom, az a kérdés: a jövő, a miből, a ho gyan?! Miért? Mert másképp élünk már 10 éve! A magunkén tervezünk, gazdálkodunk már felszabadulásunk óta. Sokan azt mondják, egy új korsza kot kezdtünk meg, az atomkorsza kot. Mi is mondhatnánk, hogy nálunk éppen ezzel az újévvel kezdjük meg 1956. január VI. évfolyam 1. szám Űj horizontok íelé Loríncz Gyula volt az irodalom, de még az embe riség történetében is.
