Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Miloš Gosiorovský: A CSKP harmincöt esztendeje
A CSKP prágai alapító kongresszusának résztvevői 1921. májusában. nemzetiségű proletariátusával együtt a cseh országi és szlovákiai kommunisták egysé gesen megalakították Csehszlovákia kom munista pártját. Munkásosztályunk nemzet közi hagyományainak terén kétségkívül nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Uy módon megalakulása óta nemzetiségre való tekin tet nélkül Csehszlovákia valamennyi öntu datos dolgozójának, cseheknek, szlovákok nak, magyaroknak, németeknek, lengyelek nek és ukránoknak pártjává vált. Mint e nemzetek legforradalmibb erejé nek, a munkásosztálynak képviselője, a CSKP megalakulása óta vezette annak min den harcát a burzsoázia ellen. Hatalmas sztrájkharcokat vezetett feleletül a kapita listáknak a munkások életszínvonala ellen intézett támadására, a tömegeket vezette a helyzetük megjavításáért folytatott harcban. Ezekben a harcokban nevelődött fel a mi munkásosztályunk, felismerve, hogy csupán a kapitalizmus uralmának forradalmi úton való megdöntésével és új társadalmi rend építésével érheti el vágyai beteljesülését. De ezekben a harcokban nőtt és edződött meg maga a párt is, amely megalakulása kor örökölte a szociáldemokrata ideológiai hagyományokat és szervezési szokásokat. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy létének kezdetén a CSKP számos pár- tőnbelüü nehézséggel volt kénytelen meg küzdeni, frakciós harcokkal és egyebekkel, míg csak alapvetően meg nem világosodott politikája. Mindezen hibái és fogyatékosságai ellené re azonban mindig az egyetlen párt volt, amely vüágosan megmutatta a munkásosz tálynak a felszabadító harc útját. A párt politikájának alapvető megszabására és a CSKP szilárd, céltudatos vezetésének meg teremtésére az 1928. évi, mély pártonbelüli válság után került sor. Ez a válság oly módon támadt, hogy a párt mind az ideig nem ismerte teljesen a leninizmus elméle tét, amely a forradalmi marxizmus alkal mazása az imperializmus és a proletárfor radalmak időszakában. A nagy pártonbelüli vitát követően a CSKP V. kongresszusa után, 1929 februárjában megválasztották a párt új, bolsevik vezetőségét. Az új vezetőséggel az élén a párt aztán már konszolidálódott és vezető helyet foglalt el Csehszlovákia valamennyi nemzetének harcában, amelyet függetlenségük megőrzéséért vívtak. A párt fokozta harcát, hogy eltávolítsa a súlyos gazdasági válság következményeit, amely 1930 és 1934 között dúlt hazánkban s amelynek idején, pl. Szlovákiában, minden hatodik ember munkanélküli volt. A burzsoá zia ugyan a munkanélküliek közé lövetett, a munkások és földművesek közé (pl. 1931- ben Kosúton), azonban ez csak felismer tette a munkásosztállyal és a dolgozó nép pel, hogy vágyainak egyedüli következetes tolmácsolója Csehszlovákia Kommunista Pártja. Mikor a szomszédos Németországban 1933- ban a hitleri fasizmus került uralomra s közvetlenül kezdte veszélyeztetni Csehszlo vákia népeinek függetlenségét, a CSKP fo kozta erőfeszítéseit, hogy a munkásosztály egységfrontjával és minden demokrata erő népfrontjával megvédje a Csehszlovák Köz társaságot. A köztársaság védelmi képességét azon ban aláásta a munkásság és dolgozó nép kíméletlen kizsákmányolása s ezért a párt ebben az időben is ugyanolyan kitartóan harcolt mint addig, a dolgozók mindennapi érdekeiért. A köztársaság védelmi képessé gét gyengítette Szlovákia méltatlan, egyen lőtlen helyzete is. Ezért a CSKP 1937. má jus 16—17-én, a Besztercebányán megtar tott össz-szlovákiai értekezleten kidolgozta és közzétette történelmi tervét, „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejleszté sének tervét”. Ez a terv a CSKP történel mének egyik legszebb okmánya Szlovákiá ban, mert bizonyítja, hogy a szlovákiai kommunisták, már úgyszólván húsz évvel ezelőtt a szlovákiai nyomor eltávolításának A fenyőházai Kollár-ház, amelyben 1921. január 16-án a szlovákiai szociáldemokrata párt baloldala kongresszusát tartotta.
