Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Ágh Tibor: Népművészeti mozgalmunk fejlődéséről
Ez utóbbi főleg a népi zenekarokat jel lemzi. Természetesen ezek a megoldások a legtöbb esetben kevésbé sikeresek. Nagyobb gondot kellene fordítanunk népi zenészeink szakmai képzésére, hiszen nagyon sokan még a kottát sem ismerik. Tudomá som szerint, szívesen tanulnának, ha lenne aki tanítaná őket. Például néhány évvel ez előtt Dunaszerdahelyen a Csemadok helyi csoportban tömörült népi zenészek képesek voltak arra, hogy keresetükből egy bizo nyos összeget adjanak egyik társuknak a tanításért. A helyi szervezetek vezetőségének lenne a feladata, hogy megfelelő embert találjon a zenei írás-olvasás tanítására. .Ez zel nemcsak a zenekar színvonala emelked nie, de tánccsoport és a szólóénekeseké 'is. Népi zenekarunknak sok értékes feldolgo zás áll rendelkezésére. Például, csal:' né hányat említsek: Ádám Jenő „34 magyar népdal" vagy a „Két szál pünkösdi rózsa“. Ideje volna fejlettebb népi zenekarainknak a magasabb igényű művek felé fardulniok. Kicsit több fáradságba kerülne, ez igaz, de az eredmény sokkal nagyobb lenne. A bemutatókon szerepelt szólóénekesek ről sé§ szavalókról csak annyit, hogy nagyon sok .kiváló hanganyagot hallottunk és sok tehetséget fedeztünk fel. Hiányosságok voltak továbbá a szemlék szervezésében, az együttesek irányításában és értékelésben is. Az utóbbi volt talán a leglényegesebb fogyatékossága a .bemutatók nak. Ugyanis a bírálóbizottságok ott,«ahol működtek, aiz értékelés eredményét, az együttesek hibáit, valamint azt, hogy hogyan lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni, nem közölték az együttes vezetőivel. Ezáltal a bemutatók egy bizonyos mértékig öncélúvá váltak. Még nagyon sok feladat vár ránk, mind az» együttesek (számának, mind műjvésíp színvonalának emelése terén. Ma már minden népnevelőnek, minden együttes vezetőjének meg kell' értenie, hogy hazánkban — a szocialista átalakulás kor szakában — a kultúra szerepe és feladata jelentősebb, mint bármikor volt a történe lem folyamán. A marxizmus-leninizmus se gítségével a művészetek — mint felépít mény — társadalomalakító szerepe teljesen világossá vált előttünk és így a benne rejlő erőt ma már tudatosan a társadalom át alakításának szolgálatába kell állítanunk. Ha jól dolgozunk, munkánkkal mi is hoz zájárulunk népünk kulturális színvonalának állandó növekedéséhez.
