Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Fodor Pál: A műemlékvédelemről
A lőcsei főoltár egyik faszobra Telč. A Főtér 61. sz. háza Krasznahorka Egyszóval a műemlékek sok nemzedék al kotó munkájának kézzelfogható dokumentu mai s figyelemmel kisérhetjük őket az ása tások során lelt ezeréves emlékektől kezd ve egészen napjainkig. Állanotuk vizsgálata tudömányos-elemző munkát követel. A fej lődés során középkori városaink arculata megváltozott. Megláthatjuk bennük, hogy hogyan laktak a város urai és azok, akik dolgoztak rájuk. Védelmüket úgy biztosítot tuk, hogy kormányunk városi rezerváciőkká nyilvánította Selmecbányát, Körmöcbányát, Lőcsét, Besztercebányát, Késmárkot, Bárt- fát, Szepesszombatot, Eperjest és Bratislava régi negyedeit. Sürgető kérdés annak meg oldása, hogy miképpen állítsuk ezeket a há zakat a mai élet szolgálatába. Sok közülük megfelel a közélet céljaira, képtárnak, mú zeumnak, könyvtárnak, olvasóteremnek. A ré"i kolostorok és kastélvok esetében is megleljük annak módját, hogy a ma szük ségleteire használhassuk fel őket. Vannak olyan építészeti műemlékeink is, amelyeket nehezen használhatunk fel, mint a várro mok, régi temetők és egyebek. Ezekkel mást nem tehetünk, csak hogv konzerváljuk őket. A homokkőszobrok és díszítmények megőr zése a szabadban ugyancsak nehézségekbe ütközik. A homokkő ugyanis idővel meglá- r-'uil, morzsolódik és javítása gyakran lehe tetlen. Ezért másolatokat készítenek róluk. A műemlékek műértéke arról tanúskodik, hogy hazánk a múltban magas kulturszínvo- nalon állt, így tehát a műemlékek fontos forrásai nemzeti büszkeségünk és szocialista hazafiságunk elmélyítésének. Hiszen a házak gyönyörű homlokzata, a szoborcsoportozatok, a kovácsolt függő címerek és egyebek vá rosunk elválaszthatatlan részeit képezik. Sem nálunk, sem Európában nem akad ta lán egyetlen olyan esemény, amely itt vala miképpen ne tükröződne vissza. Nyomaik fennmaradtak a régi műemlékeken. Ezek közül sok megsemmisült a háború alatt, az avatatlanság, elégtelen értékelés vagy ha nyagság miatt. A műemlékeknél szem előtt kell tartanunk jelentőségüket, mert szünte lenül segítségünkre vannak a művészettör ténet fontos kérdéseinek megoldásában és ezért minden állampolgárt harcra hívunk a műemlékek rongálói ellen. Minden polgár kötelessége, hogy kimélje a műemlékeket. Helytelen az a nézet, amellyel még ma is találkozunk itt-ott, hogy a műemlékek vé delméről az állam gondoskodik és hogy eset leges tulajdonosuk, vagy használója tönkre teheti azokat. A műemlékek nagy fontossá ga miatt sokoldalú dokumentációt is terem tettünk róluk (szakszerű leírás, mérések, fényképezés, modellek vagy másolatok ké szítése stb.). A berendezett várak és kastélyok, mint