Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Dobos László: Népi kultúránk jövőjéről
ponti szerveinek segítségére és tervszerű irányítására? Elsősorban a népművészeti anyag feltárásában, felkutatásában, továbbá a kultűrmunka szervezésében. Tehát az el ső és negyedik szakasz követel itt sokat a Csemadoktól. És hogyan végzik például a Csemadok különböző szervei a feltárást ? Az eddig tapasztaltak alapján kampányszerűen, rendszertelenül, kapkodva. Eddig legalább is nem ismerjük a Csemadok évekre szóló ez- irányú tervét. Közben arra hivatkoznak, hogy úgy sincs sok értelme a kutatásnak, mert hisz már több mint húsz éve össze gyűjtötte azt Bartók Béla. Ez igaz! De ha már egyszer összegyűjtötte és feldolgozta, miért nem gondoskodnak arról, hogy kultu rális tömegmozgalmunk megismerje és ma gáévá tegye ezt a gazdagságot? Különben is Bartók főleg a népzene és népdal gyűjtésével foglalkozott. De mi lesz a népi kultúra többi ágának sorsa, a nép viselet, népszokások, népitáncok felszínreho- zásával ? Módot kell találnunk arra, hogy a széleskörű kutatás és az összegyűjtött anyag művészi feldolgozása, egész kulturális éle tünket átfogó mértékben induljon meg. Ez belülről mozgatná meg és adna nagy lökést kultúrforradalmunknak. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a klasszikus paraszti népművészet és nép- költészet gyűjtése elsőrendű kotelJesiSégünik, féltett kincsünk. Gorkij jogosan tartotta a nemzeti kultúra állapjának a népköltészetet; így vélekedtek a mi klasszikusaink is. (Saj nos, mai íróink és költőink kevésbé veszik ezt tudomásul. 1948 óta irodalmunkban csu pán költőink próbálták leróni adósságukat a népdalok formai utánzásával.) A továbbiakban a népművészet és kulturá lis tömegmozgalmunk viszonyáról szeretnék szólam. Egy fontos jelenséggel akarom kezdeni. A népi kultúra egy írástudatlan, csak a száj- hagyoirnányozéis módszerével élő nép szenve dések árán létrehozott alkotása. Ez a száj ról szájra élő kultúra, túlnyomóan csak addig teremt új alkotásokat, amiig erről a művelő dési fokról felijehb nem emelkedik. Maga mögött hagyva az írástudatlanság homályát, teremt magának kultúrát a falusi nép akkor is, de ez már nem a népdalok, népmesék régi világa lesz. A két világháború közti ka pitalista rendszer pl lényegében nem hózott létre új, jelentős alkotásokat a népművé szeiben. És mi a helyzet ma? Jelenkori életünk van-e haltássál a népi kultúra alakulására ? Századunkban nagyot változott az életmód. A kézi munkával szemben előtérbe került a gépi munka. Lényegesen .meggyorsult az élet ritmusa. A •természeti forrnák közé -az entw bér életébe bevonultak a technika formái. Az ember fülébe új dallamok, űj ritmusok muzsikálnak, motor zúg., vonat kereke csat tog, gépek robaját halljuk. A film, a rádió,, a sajtó megsokszorozza a művelődés lehe tőségeit. Az ember sok mindent kap ké szen, más lesz a férfi és a nő viszonya. Megváltoznak az erkölcsi előítéletek stb. Hát lehetséges-e, hogy mindennek ne le gyen hatása kulturális .mozgalmunk alakulá sára? Nos nézzük, miben mutatkozik ez a hatás ? Egyáltalán, hogyan keletkezik a múlt alkotta népi kultúra és a mai kulturális tömegmoz galmunk közti különbség? Vegyük pl. iskolás ifjúságunkat. Iskoláink elsőéves tanulói nagy többségben faluról jönnek s .rendszerint vá rosi környezetibe kerülnek. Ám ezeknek a fiataloknak már nem anyanyelv a népdal. Mi az amit magjukkal hoznak? Többnyire a falut i!s elárasztó zenei selejt, slágerek, operet tek és ún. magyar nóták. És az iskola? Az iskola lehetőségei szerint igyekszik növen dékeivel megszerettetni a népdalt. (Meg kell jegyeznünk, hogy szívesem éneklik -az iskolai népdalanyagot. Sajnos előfordulnak olyan esetek iis., hogy a 3., 4. osztályos gyermeke ket táncdálokkal léptetik a színpadra, pl. Sétahajó lágyan ring a Dunán.) Természete sen a 'tanulóban harcol az otthonról hozott nóta és az iskola nyújtotta népdal. Innen ered a kettóség. A tanulmányi anyag és a spontán megnyilatkozás különbözése. Vagy nézzük a népi tánc és a modern tán cok viszonyát! Látnunk kell, hogy a modern táncok mö gött úgyszólván teljesen háttérbe szorult né pi táncunk, a csárdás. Ennek elsatmyulá-sát nagyrészt a jelenkori táncoktól és tánczenétől való teljes külön bözőségével magyarázhatjuk. E jelenség alap ján .látnunk kell, hogy népi, nemzeti tánsas- tánounik kiszorulása és a modern 'táncok tér hódítása feltartóztathatatlan folyamat, amely a kapitalizmusban indult meg és a félsza badulás óta még erősebbé vált. Az elmúlt 'korokból örökölt néptánc ná lunk általaiban mér nem élő tár sas. tánc. A modern .táncok viszont a XX. század embe rének világát tükrözik. 'Nem vagyok valami nagy barátja a mo dern tánczenének. Azonban nem lehet tőle elzárkózni. A kor táncmozdulatokban is ki fejezésre jut, úgy ahogyan a tömegek ide geiben és izmaiban él. Felmerül a kérdés: vajon a kozmopolitizmus elleni védekezésnek az-e a legjobb formája, ha mesterségesen és konokul, a népi kultúra bizonyos időben megmerevedett formáit visszük a színpad ra? A népi kultúra 'és a mindennapi szóra kozás merev határvonalai vajon nem mélyí tik el .még jobban a színpad 'és nézőtér közti szakadékot ?
