Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Július Dolanský: A magyar irodalom jelentőségéről a szláv irodalmakban
országhoz, de Lengyelország Is. Még inkább elmélyültek a lengyel-magyar kapcsolatok, amikor Báthory István erdélyi vajda len gyel királlyá lett (1575—86). Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között szorosan összefüggtek irodalmaink is a törökellenes témák terén. Azonban mind a mai napig sem vettük szemügyre kellőképpen, hogy hol és mivel gazdagította a magyar iroda lom ezt a közös kincsesládát. A fejlődés csúcspontján ott fénylik Zrínyi Miklós nagy szerű éposza, a Szigeti veszedelem, eredeti címen „Adriai tengernek syrenaia“ (1651), amelyet röviddel megjelenése után (1660) horvát nyelvre fordított Zrínyi Péter, Mik lós testvére „Adrianskoga mora Sirena“ címen. Így közel száz esztendővel Szigetvár eleste után együtt ünnepelte a magyar és & horvát irodalom a két Zrínyi testvér mü vében a törökök ellen vívott harcban el esett szigetvári hősök emlékét. Mindmáig nem kíséreltük még meg, hogy kikutassuk a viharos 16. és 17. század né peink közti számtalan irodalmi kapcsolatá nak szövevényét, amikor az irodalom terén legkülönfélébb, egymással ellentétes érdekek és irányzatok versenyeztek és találkoztak, a humanizmustól és a renessainctól a ba rokkig, a reformációtól az ellenreformáció ig. Mindezeket táplálta a hűbéri rendszer és a törökök ellen vívott egyre fokozódó szabadságharc is. Mind a mai napig nem mutattunk rá arra sem, hogy miképpen tük röződtek vissza irodalmainkban az olyan mozgalmas ’ történelmi események, mint Bocskay István és Bethlen Gábor habsburg- ellenes felkelése, a mi fehérhegyi kataszt rófánk, a harmincéves háború, Zrínyi Péter és Frangepán harca a Habsburgok ellen a Rákóczy, Thököly, Nádasdy és Wesselényi vezette magyar főurak oldalán, Thököly Im re további szabadságharca, egészen Rákóczi Ferenc dicső szabadságharcáig a 18. szá zad elején. Ezekben a nehéz időkben, mikor Közép- és a közeli Kelet-Eurőpát „vérözön“ árasz totta el, mikor Sienkiewicz Henrik ismert szavai szerint „tűzzel-vassal harcoltak“,, közvetlenül a westfáliai béke után, rövid közjátékként tűnik elénk kölcsönös irodalmi kapcsolataink történetében J. A. Komensky rövid négyéves magyarországi tartózkodása Sárospatakon. A népek nagy tanítómestere' a zivataros idők ellenére Rákóczy Zsigmond vendégszerető udvarában továbbra is az emberiség boldog ításáról álmodozott. Nem véletlen, hogy éppen itt, Magyarországon született meg műve, a „Gentis felicitas", amelyben a jó és felvilágosult uralkodót ábrázolja. Ránk vár még a feladat, hogy részletesebben megvilágítsuk, milyen hatá- šá volt Komenskýra is az egykorú magyar irodalomnak és a magyarokkal való közvet len kapcsolatnak. Ezzel összefüggően fi gyelemreméltó, hogy éppen azidőtájt tanult Sárospatakon a 17. század egyik legnagyobb magyar költője. Gyöngyösi István. Ogyszólván a 18. század magyar irodal mával kéz a kézben fejlődött az irodalom mindenekelőtt Szlovákiában is. Már Rákóczi felkelése közelebb hozta egymáshoz a szlo vákokat és a magyarokat Együtt harcoltak a Habsburg uralom ellen és együtt ünne pelték közös hazájukat. Csupán az ébrede ző burzsoá nacionalizmussal, a nemzett nyelveknek a német és a latin nyelv ellem küzdelme során kezdett elmélyülni a sza kadék a két fél között. Azonban úgyszólván a 18. századig számos esetben szorosan együttműködve látjuk a szlovákokat és a magyarokat. Együtt alapítottak tudományos társaságokat és könytárakat Pozsonyban». Kassán, Nagyszombatban, Esztergomban, Eperjesen, Lőcsén és egyebütt. Együtt adták ki az első tudományos folyóiratokat Kas sán, Lőcsén, Bártfán és Pozsonyban, ösz- szekötötte őket a közös kultúrmunka is az: akkori Magyarország két legjelentősebb' központjában, Budapesten és Pozsonyban. Idézzük bármelyik fontosabb nevet az ak kori idők szlovák irodalmának történetéből, úgyszólván mindig összeköttetésben áll a magyar megújhodási mozgalommal. Igenlő- leg vagy tagadólag, az ellentétek egységé vel. Ezek sorát Krman Dániel, a magyar- országi evangélikus egyház történetírója vezet be, a Rákóczi szabadságharc résztve vője, amelynek harci lobogóit felszentelte s amely számára diplomáciai munkát is végzett. S őt követi Jan Baltazar Magin, Bél Mátyás, Pavel Doležal, Adam František Kollár és számtalan, más, akik lerakták az újkori szlovák kultúra alapjait s ugyan akkor nem tévesztették szem elől az egy korú magyar nemzeti irodalmat és tudo mányt sem. A szlovák nemzeti megújhodásról majd egy teljes évszázad időbeli területén, Anton Bemolákon és Ján Kolláron keresztül égé sién Štúr Lajosig és az 1848-as forradalmi! évig lehetetlen beszélni a legszorosabb összefüggés nélkül a magyarok nemzeti megújhodásával. Szüntelen folyt itt a köl csönös verseny a két szomszéd nemzet és-, irodalmuk között. Nem vétkes sem a ma gyar sem a szlovák nemzet abban, hogy- ez a fejlődés mindkét oldalon kölcsönös fe szültségig s gyakran drámai mozgalmakkal teli heves összecsapásokig éleződött ki. Fö lös mértékkel gondoskodtak erről az ural kodó úri osztályok, hogy raaguk hasznot, húzhassanak a. nemzetek közti ellenséges
