Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 4. szám - Dénes György: Tavasz - Dénes György: Nyár - Dénes György: Ősz - Dénes György: Tél

dénes györgy verseiből

őoozakők

Tavasz

Csupa mosoly

mář

ó hatáf,

csupa jókedv, tarká báj,

lény a füzek ibvasz-afcd,

žěny

a hyitröpiű madár.

Feni a nap korongja iibrja,

veti fényét szerteszét,

bontja leni & Zsenge liget

kedve sélythes szőnyegét.

Csörgő patak habja ugrik

mohos kövek derekán,

pattan a rügy szélbemosdó,

kérgehántó szilváján-.

Nő a dűlő zöld szakálla,

búza, árpa bársonya,

összehajlik, egyberíng a

termőföldek láncsora. *

Tavaszi nap, kedves, édes,

hullj a földre gazdagon,

hadd teljen a paraszt kedve

majd a púpos osztagon.

Hot a búzakévét rakva,

szeme boldogan

\nevet,

s gondolván e jó tavaszra,

kedve szerte hempereg.

Így lesz? Bízvást. Mert a munka

árad, mint tavasz-folgó,

nyelves szelek rügyes ágon.

pengetik, hogy élni jó.

Élni szép, mert remény sarjad

zsíros barázdák során,

s osztozunk rajt’, mint a méhek

virágerdők hímporán.

Bájos tawiszt így köszöntünk,

felénk ő is így köszön,

s kezünk nyoma ott meleng ím

minden omló kis rögön.

Nyár

Bőszoknyás parasztasszonyok

hordják a kévét,

hajlongnak a híg aranyban,

szemük a kék ég.

Tarlóra botlik a szellő,

lobog a szoknya,

szivárvány szirmot Hntegét

a jókedv csokra.

Traktor liheg és kéve hull,

potyog a földre,

virgonckezű asszonysereg

kapkodja ölre.

Este, ha piros, tűz a nap.

súlyosabb a kar,

de édesebb, szárnyalóbb,

zengőbb a dal.

Ősz

Megmozdult már a lomha ősz„

karikázva a fateltél,

aszú harasztot szétsodor

hegyekről tévedt furcsa szél.

Tajtékzó ködben fuldokol,

s fáradtan csüng a nap, a nap*

gyűlik az éj, eső szitál

sóhajtozó fiegyék alatt.

A hold, a fi öld is lebontja

földet karcoló üstökét,

s hideg pengével átdöfi

a lenge nyár szelíd szivét•*

Tél

Porzik a hó, a táj fehér,

félhők (AÖl vűlog a tél,

s a fák csak állnak csendesenh

bölcsen és engedelmesen.

Az ö életük jajtxdan,

csak dideregnek hangtalan.

Ég fáé tárják águkat,

sirat gatják virágukat.

Egyszer majd télbe érkezünk

és mi is üyen fák leszűrik,

állunk borzongva, jajt cián,

dériitötten, virágtalan.