Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Magda Gregorová: Néhány szó a szlovák szépprózáról
NÉHÁNY SZÓ A SZLOVÁK SZÉPPRÓZÁRÓL A vita folyamán, amely Csehszlovákiában a csehszlovák írók országos konferenciája előtt folyt, hasonlóképpen hnint a Szovjet unióban, felvetődtek mindazok az égető fon tosságú kérdések és problémák, amelyek a művészettel és az élet való ábrázolásával függnek össze. A szlovákiai költészétteí, pró zával és drámával foglalkozó értekezletek alaposan elemezték az utolsó évtized szlovák irodalmát. Ä11 ez mindenekelőtt a prózára. Dr. Alexander Matuška beszámolójában nem csupán a mai szlovák próza fő irányait ele mezte, de általában a szlovák prózát is, ösz- szehasonlítva a költészettel s tekintettel a történelmi feltételekre, amelyekben ez a pró za fogant. A specifikus feltételek, amelyek közt a szlovák nemzet élt, az irodalmi nyelv arány lag kései megteremtése azt eredményezték, hogy az első figyelemreméltóbb szlovák nyel ven írt prózai művek csak Štúr idejében ke letkeztek, tehát a múlt évszázadban s akár csak a magyar irodalomban, a próza gyak ran elmaradt a legjobb költői művek mö gött. Nem ábrázolta olyan mélyen és annyi realitással a szlovák valóságot, mint pél dának okáért Sládkovič és később Hviezdo slav költészete. Azonban, jóllehet a múlt szlovák prózája nem dicsekedhet nagyszámú realista művel, a mai szlovák prózának nagy realista elődei vannak Kalinčiakban, Jégé ben, Timravában és Janko Jesenskýben, az utolsó nagy kritikai realistában. Až első Csehszlovák Köztársaság idején számos írónál bizonyos elhajlást tapasztal hattunk a realizmustól, míg számos tehet séges íróember a különböző divatok hatása alá került, mint például a forma túlértéke lése a tartalom rovására, vagy, noha hazai tárgyat dolgoznak fel, nem hatolnak a szo ciális problematika mélyére, a nemzeti platt- formon állnak és nem boncolgatják alapo sabban a szociális kérdéseket; megjelenik azonban Peter Jilemnický és vele majdnem egyidőben Fraňo Král, akik látják és ábrá- Frpntišek Hečko zolják is a szocialista és az osztályvalóságot Szlovákiában. Peter Jilemnický, miután kiszabadult a koncentrációs táborból, 1945-ben ismét visz- szatér Szlovákiába, megmutatja a szocialis ta realizmus útját és „Garammenti króni kája“, amelyet 1947-ben adott ki, mind máig a lég méltóbb mű a szlovák történe lem lég dicsőbb koráról, a Szlovák Nemzeti felkelésről. A Szlovák nemzeti felkelés nemcsupán a szlovák nemzet történelmének, de a szlo vák irodalomnak is mérföldkövévé vált. Az első könyvek, amelyek a felszabadulás után jelentek meg, a felkelésből indultak ki. A felkeléshez fűződő témával lép be a szlovák irodalomba Vladimír Mináč, az élenjáró szlo vák prózaíró a „Halál jár a hegyekben“ cí mű regényével. A felkelésről ír Jozef Horák is „A hegyek hallgatnak* című könyvében. A felkeléssel kapcsolatosak Katarína Lazarová, Miloš Krno, Peter Karvaš és sok más író el ső művei. Noha a felkelés nagy élmény és fordulat a szlovák nép és szlovák írók lelkében és gondolkodásmódjában, a szlovák irodalom fejlődése és a szocialista realizmus felé ve zető útja nem egyenesvonalú. Azok az írók, akik már előbb is írtak, mint Dominik Ta tárka, csak fokozatosan szabadulnak meg a formalista módszerektől és a túlzásba vitt pszihológizálástól. Dominik Tatárkánál for dulatot jelent regénye, „A plébános köztár sasága“, amelyben meggyőzően és gyakran maró szatírával rajzolja az ú. n. Szlovák állam alatti viszonyokat. Még jobban elmé lyíti szocialista látásmódját következő mü vében, az „Első és második csapás“-ban, amelyben a háborúsújtotta ország újjáépíté sének korszakát ábrázolja. Két kisebb köny ve, amelyek 1955-ben jelentek meg, a szlo vák falut rajzolják és a falusi fiatalságot, amely már nem akar a régi módon élni, a szocialista falu építésének új feltételei és konfliktusai között. Mivel Szlovákia nem rendelkezett nagy ipari központokkal és a szlovák városok gyakran nem voltak a szlovák kultúra cent rumai, az írók a múltban témáikat főleg a falvak életéből merítették. Ez a hagyomá- nyois tematikus körzet fennmarad az új fel tételek között is és a falvakról szóló regé nyekben éri el csúcspontját. 1951-ben jele nik meg František Hečko regénye, a „Falu a hegyek közt“, amelyben először találko zik a mesterségbeli művészet a magas esz meiséggel s amely gyorsan megnyeri az ol- (A II. csehszlovák írókongresszus előtt) Ján Kostra
