Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Kovács Endre: Štúr Lajos s a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom
A fejlődés vonala a szobroknál a lég töret lenebb. Az államdíjas Pokorný művei „Ta nulmányok (I. és II.) Božena Nemcová szob rához” vagy a „Testvérek” csak úgy mint Makovský Győzelem című szobra, Kôstka J. Parasztasszonya, Grušovsky Mary č ka Mag- donovája, Dávid V. Kim Bjenik Jemg mell- eztobra, Priíbiš reliefjei, Bártfay, Máthé és E megfigyelések, vagyis jobban mondván megjegyzések hiányosak és nem akarnak vég érvényű szentenciákat kimondani. Csupán a képzőművészeti kiállítások gyakori látoga tójának lerögzített gondolatai, aki az eljjö- vendő kiállításokon szebbet és jobbat sze retne látni. Több jelenünkből merített té~. mát, kevesebb polgári liberalizmust és sok kal több pártosságot. És művet? Ha sneny- nyiségbelileg kevesebbet is, annál többet minőségileg. Talán a kevesebb ebben az esetben is több lett volna! Barsi Imre. Štúr Lajos s a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom A magyarországi nem magyar nemzetisé gek nemzeti mozgalmaival az elmúlt évszá zad folyamán többázben foglalkoztak mind a magyar, mind a szlovák polgári történé szek. A műit évszázad második féléből a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó- terjedelmes irodalom maradt ránk. Ezek a művek szer zőik egyoldalú nacionalista szemléletének bé lyegét viselik magukon s mindenekelőtt olyan jelenségekkel foglalkoznak, amelyek az akkori Magyarország nemzeteit és nem zetiségi mozgalmait elválasztották egymás tól. Ahelyett, hogy alaposan tanulmányozta volna a társadalmi fejlődés törvényslzerűsé- geit, a nacionalista szellemtől áthatott pol gári történetírás a nemzetiségi harcokban egyoldalú állást foglalt el és számos eset ben csupán kölcsönös vádaskodásból állt. így a polgári magyar történetírás mindenek előtt árrá töreíksdetiti, hogy elfeledje a szlovák nemzeti mozgalom igazi jelentősé gét, hogy olyaténíképpen állítsa be, mintha csupán a szlovák értelmiség egy elégedet lenkedő töredékének mozgalma lenne, amely részben sem fejezte ki a nép követeléseit, mivel nem gyökerezett a népben. Alig je lent meg olyan munka, amely a nemzeti mozgalmakban jelentkező ellentétek igazi jellegét rajzolta. Marxista történetírásunk minden téren állást foglalt- a polgári törté nészek céljai és eszközei ellen. Ezzel távol ról sem gondolunk arra, hegy hallgatással mellőzzük vagy megszépítsük azokat a har cokat, amelyeket a múlt évszázad első felé ben a magyar és szlovák intelligencia vívott egymással. Bizonyos, hogy. az ilyen elhallga tás, vagy megszépítés nem állana érdeké ben sem a marxista tudománynak, ser« pe dig a magyar és szlovák népnek, amelyeket őszinte barátság főz össze. A marxista tör ténetírás haladósága abban áll, hogy megma gyarázza a nemzetiségi harcok igazi értel mét, hogy rámutat az adott történelmi fel tételekre, amelyek mellett a nemzeti moz galmak kifejlődtek, pontosan megállapítja e mozgalmak helyét és különbözőségeit a pol gári nemzet kialakulásának nagy folyama tában. Ily módon érthetővé és megokolttá válnak azok a válaszfalak, amelyek mindkét oldalon a nacionalizmus formájában, mutat koztak meg. A marxista történetírás azonban nem elégedhet meg azzal, hogy leleplezze a nemzetiségi mozgalmak ellentéteit; egy lépés sel tovább kell mennie. Meg kell mutatnia azokat a szociális és gazdasági alapokat is, amelyekből e divergens mozgalmak fakad tak és fel kell tárnia a volt Magyarországon lakó nemzetek progresszív mozgalmának nem csupán eltérő, de közös vonásait is.. Már iRévay elvtárs is rámutatott arra, hegy a magyar nemzeti mozgalom a nyelvi és kulturális harcokból indult ki és kőnk-, rét politikai követelések megfogalmazása felé haladt. Teljesen hasonló a helyzet a szlovák nemzeti mozgalom fejlődésében is.. A „Nyelvében él a nemzet” gondolat, ame lyet Széchényi mondott ki, teljesen átha totta mind a szlovák, mind a magyar nem zeti mozgalom vezető személyiségeit. A nyelvi harc már az 1790-es évekbe« kezdő dött s hosszú és kemény küzdelem folyt, Dr. Kovács Endre, Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Intézetének munkatársa. götte Kollár Nálunk már felszántják a mezs gyét című képe, sem Mária Medvecká Béke gyermekei és Nemeik „Partizánok Obozné udvarán” című vásznai sem. A szlovák táj festők közül azonban határozottan hiányzik Gwerk és még egynéhány társa ... mások művei mind kiváló alkotások, melyek lényegesen emelik a nagy tárlat színvonalát.
