Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 3. szám - Jiří Wolker: Arc az üveg mögött (ford. József Attila) - Petr Bezruč: Ki áll helyemre? (ford. József Attila) - František Halas: A halott katona (ford. Szabó Lőrinc)

Arc az üveg mögött

A „Bellevue’* kávéház birodalom

zenéből, fényből, bársonyból. Két

oldalon

nagy, átlátszó határai az ablakok,

mik .elválasztják tőle az uccát, a fagyot.

Az asztalokhoz, ma mint máskor, urak

ültek,

tisztes urak és hölgyek, mind élőkelő,

ajkukra tűzve lágy mosoly

s a nyakkendőkbe drágakő;

s mélyén zenének, bársonynak,

melegnek,

szemükre újságokat tettek,

hogy e papír szemüvegen át lássák,

víg a világ, mert velük a vidámság

a „Bellevue” Jcávéházhan.

Amint itt ültek melegen és

tiszteletreméltó főkként,

kikészített kezekkel

— megtörtént itt és nem egészen

véletlenül történt — az ablaküveg

vékony lemezére szállt

egy arc, egy emberé, ki künn az nccán

állt,

siheder volt, de férfiféle,

kemény szemével, hideggel, mint a kés

éle,

általszelve az üveget, beledöfött a

pom.pába,

a frakkokba, pénztárcákba, a hasakba, a

melegbe

szeretők kicsiny tükrébe, serlegekbe,

valcerekbe

és markolatával ott ragadt bennük

a szem, bár eltűnt.

S a márványa az asztaloknak

mind síremlékké alakult át

s az eltemetett boldogok benn

mosolyogtak

mint a hullák.

A pincérek, — ők gyászoltak s fakó

szürke füstből koszorúkat viseltek,

az ablak előtt élt a nyomor, az ucca

s a hó,

az ablak mögött sírhantok meredtek

a „Bellevue” kávéházban.

Fordította: JÓZSEF ATTILA

PETR

BEZRUC:

Ki áll helyemre?

Oly kevés a vérem s a számon még az

is dűl.

Ha fÖlserdűl

fölöttem a fű, ha ront a rothadás,

ki áll helyemre, pajzsom

emeli-e más?

Bújva vitkovici kemencék füstjébe,

— szememből éj bámul, orrom tágul

égve, —

ha sütött, ha szürkült, álltam én

s azokat,

összeráncolt szemmel ama gyilkosokat,

gazdag zsidót, grófot, végigmérten

ottan,

én rút bányász, ahogy földből

kiugrottam.

Halántékán villant bár csiszolt rubint,

merev tekintetem megérezte mind,

görcsbefogott öklöm, dacom a hegyekből,

a bányász dühét a Beszkidekböl.

Oly kevés a vérem s a számon még az is

dűl. j

Ha fölserdűl

fölöttem a fű, ha ront a rothadás,

ki áll majd őrt ott, pajzsom

emeli-e más?

Fordította: JÓZSEF ATTILA.

A halott katona

Ott fekszik vére köpenyén,

rémülete letépte maszkját,

titok nyit kialudt szemén.

Nem érti, mi ez a fogság,

csillagok gonosz tejét issza

s harapdálja a dudva mocskát.

Lelkek esője pereg

arcába, ahogy pelyvaként

űzik a széticaszabolt eget.

isten arcáról le szár nyal

lelke néha elmerengve

és ő fölnevet rá férges mosolyával.

Fordította: SZABÓ LŐRINC

Jlftí

WOLKER:

FRANTIŠEK

HALAS: