Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Petrőci Bálint: Romániai útinapló-részlet
sem jutott. Csak a kisemmizett ség volt az övék, Ez 1947-ben történt. A gazdagok szedték be akkor is a munka hasznát. Nem tűrhették tovább a kizsákmányolásnak ezt a formáját sem, Leleplezték a román és a magyar kulákokat, a jegyzőt, a papot, akik egymás ellen uszították a falu népét, csak hogy megvédhessék a javukat szolgáló szö vetkezeteket. Kemény harc árán, a párt se gítségével, sikerült is a kisparasztoknak, a szegénységnek közös szövetkezetei afakíta- niok, mely a dolgozó nép tulajdona lett és alapul szolgál a két nép békés együttélé sének megteremtéséhez. Asztalos a faluban egy öntudatos paraszt nál szállt meg. Késő estébe nyúló beszélge tésük során a vendéglátó megkérdezte tő le. \_ — Az író elvtárs miket írdogál? — Egy regényt írok, — felelte Asztalos. — Az 1933-as élményeimet írom meg „If jú szívvel“ címmel. Munkás voltam egy va sútépítésen. Erről írok egy regényt... — Nagyon jó dolog. Biztos szép lesz ez a könyv, — mondotta a másik és hallgatás ba merült. Gondolkodott. Hej, de tudta, hogy miért! Az okos, józan paraszti ész las san érleli gondolatát, de ha mond valamit, annak nagy az értelme. Még egy írónak is tud útbaigazítást adni. Mondotta is később Asztalosnak: — Jöjjön Székre többször! Nagyon sok falu van az országban. Mindenhová nem me het el. írja meg, amit itt látott, hallott a szövetkezetrc> s azt a könyvet el lehet majd küldeni minden faluba; írja csak meg ezt, bár szép lehet az is, amit 1933-rőt ír,.. — Félre is tettem a könyvet, amin addig dolgoztam, — mondja most Asztalos Ist ván — és megírtam a „Szél fuvatlan nem indul“ könyvemet... Higyje el, arra voltam a legbüszkébb a regény megjelenése után, amikor az ország különböző fdíváiból kap tam a leveleket, megmondották az írás hi báit és erényeit, de majdnem minden azzal végződött: ugye a mi falunkról írta ezt Asztalos etvtárs? — Ilyen körülmények között született a „Szél fuvatlan nem indul“ — fejezi be mondanivalóját Asztalos. F.hhez még hozzá kelt tennem, hogy a fenti két regényért a Román Népköztársa ság kormánya kétszer államdíjat adományo zott neki. Kérdésemre, hogy most milyen íráson dolgozik, így felel: — Kollektivista parasztokról írok. A kol lektív gazdaság már három éve fennáll és. mégis sok nehézséggel kell megküzdenie, egyesek régies gondolkodásmódja miatt — — majd így folytatja: — Meggyőződtem arról, hogy a dolgozó, parasztság jólétét csak a kollektivizálás biz tosítja. Ezen áll vagy bukik fejlődése, de tovább megyek — szabadsága is. Mit jelent ez a szabadság? Kétségtelenül nemcsak az anyagi kérdések megoldását, nemésak azt, hogy most már nem kell elvenni a szájától a falatot csak azért, hogy pénzt kuporgas- son egy darabka földre. Mert a múltban azt tette. A paraszt a föld rabja volt és most rájön, hogy nem a föld a * fontos, hanem ami terem rajta. Ez nemcsak életviszonyai nak javulását, de érzelmi felszabadulását is jelenti. Szabadon választhatja meg életpár ját, többé már nem a hektárok és holdak házasodnak össze. A kollektív gazdaság kor szerű munkabeosztása következtében pihen het, művelheti magát. Táixili üdülőtelepek re, szanatóriumokba juthat el, ahová a múltban soha. De jelenti ez a szabadság a szép, napsugaras öregséget is. A kollektív gazdálkodás biztosítja a gondatlan öregsé get és a betegek ápolását. A szabadság ezen felüt az asszony felszabadulását is magával hozta; nem szolgája, cselédje többé férjé nek ... Sok mindenről beszélhetnék még, ar ról, amire a párt tanított. írói munkásságo mat ma már elképzelni sem tudom a párt támogatása nélkül... Megtanított arra is, hogy a falusi ember mentalitásának is meg kell változnia, hogy végképp felszabadul jon ... Erről írok most,.. Mély emberi problémák, az új élet em berformáló kérdései ezek< Egy író sem hagy- Román falusi színjátszó együttes
