Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Egri Viktor: Bartók Béla, a zeneköltő és az ember
Bartók nepdaigyüjtő munkásságának ér deme elévülhetetlen — nagy részét a ma gyar zenei élet másik nagy zsenijének, a századforduló éveiben Nagyszombatban ne velkedő és így hozzánk igen közel álló Ko dály Zoltán társaságában végezte — de nem csupán a magyar nép dalait gyűjtötte, itt járt náluhk Szlovákiában is, Nyitrán, Zsi- gárdon, Felsöszelin, Gerencséren, a szlovák kincsestárat is gazdagítva, járt Erdélyből román népi motívumokat kutatva lángoló lelkesedéssel. Mint zeneköltő a népzenére támaszkodva alkotta halhatatlan müveit, kitűnő kórusait, gyönyörű balettjét, a .Fá ból faragott királyfí“-t, nagyhatású, meg döbbentően újszerű operáját, a „Kékszakál lú herceg várá“-t és egyéb vokális és hang szeres alkotásait. Minden művészet alapja a népi művészet, vallotta Bartók, kimutatva ugyanekkor a ro konságot a magyar, román, szlovák, szerb, bolgár, sőt még a török és arab népzene körött is. Művészete így vall a nemzetek ösz- s-zetartozásáról, így mondja ki a muzsika nyelvén, hogy a művészet a legteljesebb örök humánum, az a híd, amely összeköti a föld népeit és hogy a művészet célja a dolgozó emberek testvéri mivolta mellett tanúságot és hitet tenni. Életének legbol dogabb időszakai azok voltak, amikor erről a népi együvé tartozásról meggyőződhetett, amikor napjait a nép, a parasztság körében tölthette. AZ 1929. ESZTENDŐ döntő eseményt hoz életébe; a Szovjetunió meghívja hangver- senykörútra. Az öt legnagyobb szovjet város ban, Moszkvában, Leningrádban, Kievben, Odesszában és Harkovban vendégszerepei és itt meglátja, hogy koncertjeinek hallga tói, az egyszerű műnk ás ruhába öltözött dol gozók, akik munkahelyükről siettek őt meg hallgatni — az igazi hordozód az új kul túrának. „Boldog voltam, hogy munkásoknak játsz hattam és még hozzá ilyen munkásoknak“ — mondja hazatérve szokott szűkszavúsá gával. Érzelmeit, világnézetét és politikai meggyőződését tükrözik híven eaek az egy szerű szavak. Csodálható-e ezek után, hogy a Horthy- világ soviniszta zenei körei, a gyűlölködő és korlátolt kisemberek, akiknek a kozmo polita Dohnányi Ernő jelentette az esz ményt, a hazaíiatlanség vádjával illették korunk egyik legnagyobb zenei géniuszát, a modem zene úttörő forradalmár művé szét, a nagy humanistát, akinek egész élet műve a népek barátságának jegyében állt és maidén alkotása a népek boldog jövőjé nek megteremtését szolgálta. Sok volt edcbg a rovásán: a Kossuth-szimfónia, amelyben véresen kigúnyolta a „Gotterhalte“-t, a né pek testvériesülése eszméjét hirdető nép dalgyűjtő munkássága, mély hazafisága, amely elválaszthatatlanul összeforrt a béke szeretetéveL A nácizmus idején végkép kegyvesztett tett, mert túlságosan hibáz tatta a fasiszta rendszert, s cikkben is ki kelt, amikor a német iskolákban pedagógiai újításként bevezették a testi fenyítést. 1940 tavaszán hangversenykörútra ment ki Amerikába. Nyáron még visszajött, hogy rendezze itthoni ügyeit és ősszel újra ha jóra szállt Többé már nem tért vissza. De ismerős előttikik az a tény, hogy Bartók nem tudott megbará tkozni Amerika rideg kalmárszeilemével, a már ott is iábrakapó fasizmussal. Amerikában a népi őstalajból fakadó muzsika, az indiánok zenéje von zotta. A Broadway embertelen törtetése, az egész amerikai kapitalista világ profithalmo zó nyüzsgése beteggé tették ezt a minden durvaságra és erőszakra oly érzékenyen rea gáló művészt. Tudjuk, hogy mindig hazavágyódott, de nem a fasizmus hazájába, amely kiüldözte és zsenijét nem értékelte. Már 1940 októberében így ír végrendele tében: „Temetésem a tehető legegyszerűooen történjen. Ha netán halálom utóm utcát akarnának nevemről elnevezni vagy nyil vános helyen vetem kapcsolatban emléktáb lát akarnának elhelyezni, akkor kívánságom ez: Mindaddig, amíg a budapesti vök Okto gon-tér és a volt Körönd azoknak az em bereknek a nevéről van elnevezve, akikről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Ma gyarországon erről a két emberről e kié ve zeti tér vagy utca van, rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános éoületet; vetem kapcsolatban mindaddig ne helyezzenek el emléket nyil vános helyen.** Hitlerről és Mussoliniról var* szó. Ez volt a politikai hitvallása a nagy művésznek, aki alkotásainak anyagát a nép, a parasztság dalkmeséből merítette és aki a népnek, a világ minden nemzetének szerzetté zenéjét. TlZ ESZTENDŐVEL halála után a Béke- Vi lág tanács a Nemzetközi Béke-díjjal tüntet te ki halhatatlan emlékét. A kitüntetés egy formán szól a lángeszű zeneköltönek, zene tudósnak, előadóművésznek, valamint a barbár fasizmussal soha meg nem alkuvó nagy emberinek. Ma az egész világ gyö nyörködik gazdag színpompájú muzsikájá ban, tanul népfeldolgozásai művészi töké lyéből és tisztelettel tekint az emberre, aki a népek testvériesülése eszméjét hirdette halála pillanatáig.
