Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Gály Iván: Az útleírási irodalom nagy eseménye / Könyvespolc
Az út leírási irodalom nagy eseménye Csak egy röpke percet álltam a bratislavai Magyar Könyvesbolt kirakata előtt, s háromszor hallottam ezt a néhány sajnálkozó szót: „De kár, hogy még nem jelent meg szlovákul". A kirakatüveg mögött ott pompázott Han- zelka és Zikmund mérnök nagyszerű háromkötetes afrikai útleírásának sok sok színdús fényképe, betekintést nyújtva ismeretlen távoli országoknak s né peiknek életébe, növény és állatvilágába. Szinte hívogat, csalogat a kötetek fedőlapja: — gyere, vegyél a kezedbe, nem fogsz csalódni. S valóban. Az eddig megjelent három cseh kiadás százezres példányszá mának .meghatványozódó olvasótábora, mindazok, akiknek alkalmuk nyílt a múltban rádión keresztül hallgatni az érdekfeszítő afrikai riportokat, s akik látták a két fiatal cseh újságíró egész estét betöltő filmjét — ugyanazt mondják, amit a magyar olvasók, akiknek nálunk és Magyarországon az utóbbi hetek folyamán kezébe került ez a könyv: „Nem lehet letenni, nem lehet betelni vele". Kétségtelen, már maga az a tény, hogy „exotikus" országokba vezető úti rajzról van szó, felkelti az érdeklődést. De ez még nem minden. Ez a mű sok vonatkozásban, de talán elsősorban érdekességében és sokoldalúságában egyenrangú a legismertebb útirajzokkal, sőt, túl is tesz rajtuk. S ennek magyarázata az, hogy a szerzők, amikor ezüstösen csillogó Tátra-kocsi- jukkal beutazták ezt az ébredő, jogait mind hangosabban követelő „fekete" földrészt, nemcsak egy szigorúan körülhatárolt célt követtek. Zikmund és Hanzelka vérbeli utazók, akinek figyelme mindenre kiterjed. Majdnem tíz évig készültek erre a nagy útra vasszorgalommal, akadályokat nem ismerő akarattal. Nem csoda, hogy Afrika nem is oly régen feltárt természeti kincseire és érdekességeire nem az amerikai turista, nem a láVát okádó vulkánhoz néhány órára, sokezer küométer távolságból repülőgépen érkező sznobok szemével néznek. A szépséget értékelni és ami igen fontos, érzé keltetni tudják. Az afrikai élet minden oldalát átfogja tekintetük és azt, amit látnak, nemcsak érdekfeszítő, hanem oktató olvasmányként tudják to vábbadni. Ebben a műben nemcsak az iró, hanem az újságíró is megszólal, ami kétségtelenül csak hasznára van. A változó képek, a gyorsan pergő események gyakran megkövetelik az irodalmi riportot, amelynek Hanzelka és Zikmund mesterei. A formai változatosság, a fordulatos stílus, a törté netek és látottak magávalragadó lendületes művészi rögzítése segítségével a szerzők kikerülik az unalomba vezető sahlonosságot. Nemcsak a természet, az állat- és növényvilág csodáit figyelik meg Az ember, a béklyóbavert afrikai ember küzdelmes életét is fel akarják tárni az olvasó előtt. S ez hatványozza művük értékét. Az eddigi útleírások legtöbbször görbe tükörképét adták e földrész életének. Hanzelka és Zikmund nem a burzsoá objektivizmus szemüvegén keresztül szemlélik ezt a világot A szocialista ember szemszögéből nézik és látják meg a társadalmi ellentéteket, a káprázatos csillogást s a földhöztapasztó nyomort. Közép- Kongóban az út porába borul le a néger, ha európaival találkozik. Ez nem az álmok Afrikája. Romlásnál, éhségnél és nyomorbadöntésnél ezerszer rosz- szabb az emberi méltóságnak ez a megcsúfolása. Ez a ma Afrikája, amely vádol, de amely ugyanakkor kezdi bátran és lázadón felszegni a fejét. Az ilyen és hasonló jelenetek leírásához nem kell magyarázat. A tény itt maga beszél. A szerzők többnyire szem előtt tartják ezt, csak helyenként fordul .elő, különösen az első kötetben a felesleges, vagy nem arányos kom mentár, amely fékezi az eseményszövés lendületét. Ebből a szempontból nem hagy semmi kívánalmat hátra a második kötet, ami természetesen an nak is köszönhető, hogy a feldolgozott anyag itt még sokkal gazdagabb. Az „Afrika az álmok világában és a valóságban" című mü magyar for dítás _ amellyel majdnem egyidőben megjelenik a szlovák, német és an- B|Öliyi)OS|Mllc
