Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 2. szám - Nagy Lajos: A három éhenkórász (rajzolta Harmos Károly)

.Hím

iWflí

A húszas években történt. Akkoriban első novelláimat közölte a Pesti Napló

és valahányszor Pesten jártam, eqy-egy friss Írással felkerestem a szerkesztő

séget. Egy alkalommal, amikor beléptem Mikes L jósnak, az irodalmi rovat ve

zetőjének szobájába, már ült nála valaki. Kissé kopaszodó negyven év körüli

férfi volt.

Mikes mindia kivételt tett velem. A ..külföldinek'* járt ki ez a kivétel, hoau

a kéziratot nem süllyesztette el íróasztalába '— imondván, hogy jelentkezzem

két hét múlva — hanem nyomban elolvasta írásaimat. Ezúttal egy bocsánatkérő

szót mormolt látogatója felé és a tapasztalt szerkesztő gyors ítéletével futott át

a lapokon. Egyszerre megakadt.

— Ez itt nem jó, barátom. Minek ez a filozofálgatás, ♦— intett magához. Perbe

szálltam vele. Védtem, egyre hevesebben védtem igazamat. A kifogásolt rész

ben én semmi hibát nem találtam. Ekkor csengeni kezdett a telefon. Mikest va

lahova elhívták. Egy percre magamra maradtam az idegennel. Úgy éreztem,

némi gúnyorós, egyben elismerő pillantással figyel.

— Fiatalember, író nem védi az írásművét, f— törte meg a csendet és hang

jában is éreztem a kedvességet és gúnyorosságot.

Mikes visszajött és kék ceruzával áthúzta a kifogásolt részt.

— Enélkül jönni fog, ,— mondta és rögtön kiírta az utalványt, hogy felve-,

hessem a honoráriumot.

Kint a lépcsőházban megálltam. Nyugtalanított laz idegen szava. Nem mozdul

hatok innen, míg nem beszéltem vele. Vagy fiz perc múlva jött. Bemutatkoztam

és o kezet nyújtott.

— fNagy Lajos vagyok, f— mondta meg a nevét.

— Kérem, magyarázza meg nekem, miért ne védjem írásaimat, ha szentül

meg vagyok győződve róla, hogy igazam van, ■— támadtam rá, noha a neve

tisztelettel töltött el. Jól ismertem novelláit és szerettem fanyar, merész hang

jukat.

— Miért hagyta ott a novelláját, ha érette, hogy igaza txm? Ez megalkuvás,

írta: Nagy Lajos

Harmos Károly rajzai