Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Fábry Zoltán: Csokonai Vitéz Mihály az "országos infámis huncfut"
a költő rokonnál, testvérnél több: szószóló, számonkérö. És már csattan a kérdés: „Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogvsági paraszt? Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár bunyikká ? Hogy jóba nem nevelték! ...Kié a hiba?“ Kié, hol a hiba? Csokonai egész költésze te a tettesről és a lelőhelyről tudósít: az élet- és kultúrasenyvesztő hivatalos ország ról, a nép- és nyelvellenes rendiségről. Ami kor a költö a paraszt, a jobbágy elbiían- goltságát panaszolja, akkor a magyar élet és nyelv örök termő talaját fedi fel. A jobbágy- és nyelvkérdés itt egy síkon ta lálkozva, egyszerre jelentik a nép és a kul túra jövőjét. A sző mindenképpen a népet illeti: ők jelentik és biztosítják a folyama tosságot, a múltat csakúgy, mint a holna pot. A haza, a nyelv általuk van és ben nük — örök. „Magyarjaim! literátorok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben és az ő szkita pusztáiban, hányjátok fel a gyarló énekes könyveket, a veszekedő prédikációkat, a szűr bibliopó- liumon (ponyván) kiterített szennyes ro máncokat, hallgassátok figyelemmel a da- noló falusi leányt és a jámbor putto- nost... akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradvá nyait, amelyekét az olvasott és utazott uracskáknak társaságában hasztalan ke resnétek“. Csokonai azonban nem reked meg a jám bor puttonyosnál, többet lát, tud és mer: a nép nyelvőrző és nyelvpallérozó ké pességét, mely egyben konzervál és újat teremt, a nép kultúratermő és hordozó szerepét. „Bizony a szegény községnek ma is több zsenije van, mintsem azoknak, akik szégyenlenek a közé számiáltatni: ő a ma ga új ideáit is ki meri magyarul tenni, s ha reá kész szót nem talál, bátorkodik csi nálni: míg a felső község (főnemesség) nem akar, a tudós község (értelmiség) nem mer, és amaz németizál, e pedig deákizál". És ezt az embert tették meg országos infámis huncfutnak! Fájt ez nagyon, de erősített is. Csokonaiban a huncfuttá-téte- tés tiltakozott és kért szót mindenképpen, így születik meg a ,.Nemes bátorítás“: az önemberség bátorítása, az önön-erősítés a nemtelen magyar nemesi világ züllesztő cimboraságával, hahotázó mozdulatlanságá val szemben: „Szűnj meg az ollyanokkal magad is gondol ni, barátom, Kiknek az érdem elég a szidalomnak okul Légy te. bolond, mint ők, vagy bírjál oly kutyaszívvel. Mindjárt társparolát fognak örökre veled. ök az okost, jámbort, valahol tündökleni látják, Üldözik és pöffedt kedveket abba lelik. Tarts velek, és kölcsön segedelmet nékik ajánljál, Mindjárt megszűnnek lenni csatában veled. Én pedig azt mondom, hitvány pletykára ne hajtsál. Légy ember s iszonyú szíveket óva ke rüld. Légy te az, a. ki vallál: mind megpukkan nak irigyid, Minthogy igaz, mindég győzni fog a te ügyed“. Győzött az ügye: a huszadik század poé tája lett: Életében, a nagy kezdeti sikerek után, magányos lett, üldözött, megalázott senki, aki ruhaszekrényben rendezett dol gozó „szobájáÉól“, utolsó megalázottságában és üzenetében ,.igazát megmondani bátor kodott“ Rhédei Lajos méltóságos cs. k. ka marás úrnak: „én rejtek magánosságomban magamnak és a tudományoknak élő kicsiny, de szabad emberke ... “ Nagy volt e kicsiny, de szabad emberke! Korának magányosa, értetlenje, de térben és időben árvasága, otthona és hazája vég telenné tárult: az egész utánakövetkező ma gyar literatura általa és benne tükröződött! őse, rokona, testvére lett minden árvaság nak, megalázottságnak, igazságtalanságnak, éltetője és erősítője minden emberségnek, európaiasságnak, és robotszüntetésnek. Aki magyar költő igaznak indult: tisztelgő lá togatásra, „avatásra" és elégtételadásra hozzá sietett. Költő volt, /itéz volt és nemcsak nevében, példa és igazoltság, kit ama legnagyobb idézett és vállalt, ki magyar volt az űzött magyarságban és ember lett az embertelenségben: „Csokonai Vitéz Mi hály unokájának érzefn és tudom magam: veszettül európaiatlan magyarnak, aki ka cagtató fanatizmussal él-hal Európáért". Ady Endre 1805. január 28-án született! FÁBRY ZOLTÁN
