Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Sas Andor: Úti emlékek a Szovjetunióból
rancsfák hoznak termést, teaültetvények díszlenek és idetelepített eukaliptusz-fák munkálják a talaj és a klíma megjavítását. Pompás gyógyforrásokban gazdag a kau kázusi hegyvidék. Borzsom alkal’kus szén savas vizét innen kapja Moszkva, nagyban fogyasztja és ott tartózkodásunk alatt mi is élvezettel ittuk. De Grúziában nagyszerű borokat is szüretelnek, a gyümölcstermelés kiváló, dohánya elsőrangú. Gyapotföldjei gyapotszüret idején fehérek, mint a frissen esett hó a Kazbek ormán. A tbiliszi tartózkodásnak sajátságos, ked ves és érdekes epizódja volt, hogy ott grúz ajakról magyar beszédet hallottunk. Ponto sabban szólva a dolog már akkor vette kez detét, amikor úton voltunk Tbiliszi felé. Társaságunk az arméniai Jerevánból indult el a kaukázusi ősz táj- és színpompájának közepette a Tbilisziig vezető 300 kilométeres útra. A külföldi kultúrkapcsolatokat ápoló grúziai egyesület funkcionáriusai olyan ked vesek voltak, hogy elébünk jöttek és a vá ros előtt 10 kilométernyire találkoztunk ve lük. Egyikük, Georgi Csimakazi professzor meghívott magához abba az autóba, ame lyen ő érkezett, s vele együtt tettem meg az útnak utolsó, 10 kilométeres szakaszát. A professzor elmondotta, hogy ő a tbiliszi állami egyetemen mint a grúz irodalomtör ténet előadója működött, s mikor kérdésé re közöltem vele, hogy magyar anyanyelvű vagyok, meglepetésemre jól érthető magyar kiejtéssel ezt felelte: „Köszönöm. Hogy van?“ A Nagy Honvédő Háborúban ugyan is mint katona megfordult Kézdivásárhe- lyen, Debrecenben és Budapesten, így ma radtak meg emlékezetében az idézett szavak. Majd szóbahozta, hogy az általa képviselt intézetnek, a GOKSz-nak van egy munka társa, fiatal grúz leány, aki magyarul tanul és mivel az illető határozott nyelvtehetség (a tbiliszi egyetemen francia nyelvből is szerzett tanári oklevelet), érdekes lesz meg állapítani, a velem való beszélgetésben, mennyire tudja érvényesíteni autodidakszis útján szerzett nyelvtudását. Megérkezésünk napján Tbilisziben este a GOKSz társas összejövetelt rendezett a Ho tel Orientben a csehszlovák kultúrdelegáciő üdvözlésére és itt bemutatták Cico Csikova- ni elvtársnőt, aki magyarul üdvözölt és el mondta, örömmel értesült Csimakazi pro fesszortól, hogy a delegációnknak magyar tagja is van. Csíkovani elvtársnő fél évvel azelőtt há- rqjjí napig egy magyar küldöttség mellé volt rendelve Szuhumiban, ekkor kezdett ér deklődni a magyar nyelv iránt. Küldtek ne ki egy oroszok számára megjelent nyelv könyvet és abból tanult tanító nélkül tel jesen egyedül. Nemcsak a gyakorlati ma gyar nyelvtant és beszélgetéseket tanulmá nyozta buzgalommal, hanem a főiskolai ta nulmányokat végzett nyelvész hozzáértése és tudatossága is megkönnyítette számára a kiváló eredményű előrehaladást. Megfigyelte, hogy vannak rokonhangzású és egyszersmind azonos jelentésű szavak a magyar és a grúz nyelvben, mint pl. a zseb és híd szó, továbbá előfordulnak gram matikai egyezések, így a főnév mindkét nyelvben egyes számban áll a számnevek után. A grúz nyelvet a nyelvtudomány a kauká zusi nyelvek családjához sorolja, tehát mind az uralaltáji, mind az indoeurópai nyelvcso porttól különböző egységhez. Egy kiváló magyar nyelvtudós. Munkácsi Bernát foglal kozott a finnugor nyelvekben, így a ma gyarban is található kaukázusi elemekkel, de ezek eredetének kérdése nincs teljesen tisztázva. Lehet, hogy az egyezések a ma gyar népnek honfoglalás előtti, déloroszor szági vándorlása idején a Kaukázus északi részén az ottani népekkel való érintkezés folyamán keletkeztek, de arra is lehet gon dolni, hogy közös forrásból történt kö’csön- zés eredményei. A grúz nyelvnek régi, értékes irodalma van, egyik nagy költőjük. Sota Rusztaveli 750 évvel ezelőtt élt s ennek „Tigris-kaca- gányos vitéz“ című nemzeti eposzát Vikár Béla fordította magyarra. Csíkovani elvtársnő a grúziai szovjet köl tőkről beszélve megemlítette Gregori Aba- sid nevét, aki Petőfit kiváló művészettel szólaltatta meg grúz nyelven. A kultúrkapcsoiatok grúziai intézetének alelnöke, Zsgenti egyetemi tanár, geográfus, az összejövetelen beszélgetés közben fel említette, hogy ismeri Illés Bélát és mü veit, majd hozzáfűzte, hogy a haladó ma gyar és grúz értelmiség a népközv kapcso latok egyengetésére a két nyelvben előfor duló azonos hangzású és jelentőségű szót használ: .azt a hidat emlegetik, amelyet a népi demokratikus kultúrák között építeni akarnak. Csíkovani elvtársnőnek megvolt Illés Gyu la 77 népmeséje, ezeket a magyar nyelvtan és társalgás tanulása közben olvassa és jól megérti. El kellene juttatni hozzá Ruszta-' véli magyar fordítását, mint a hídépítés má sik oldaláról folyó munkálatnak bizonyságát. Ritka, egyedülálló eset ez a Grúziában jelentkező érdeklődés a magyar irodalom iránt, de a maga egyedi mivoltában sincs jelentőség nélkül. Értékesnek tekinthetjük azért, mivel a szovjet néppel való kapcso latokról van szó s példája az ott élő ne mes érdeklődésnek, amellyel a szocializmus országából más népek felé fordulnak. . SAS ANDOR
