Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - L. Kiss Ibolya: Thököly kurucfejedelem városában
li kézsmárki Thököly várkastély A töröknek kapóra jött a felkelés, kezére jártak Thökölynek s több ezer embert bo csátottak rendelkezésére I. Lipót ellen. Sőt a szultán — hogy kedvét fokozza a fiatal kurucvezémek — őt királlyá kiáltatja ki — amit azonban Thököly elutasít. A ku rucok azonban továbbra is fejedelemnek ti- tulázzák... A felkeléstől megrettent császár külföldi segítséget kér és kap is Ince pápától. A francia király is megvonja eddigi támogatá sát Thökölytől, akinek szerencsecsillaga gyors iramban hanyatlani kezd. S midőn Szobieszki Bécs alól visszaveri a török ha dakat — Thököly alkudozni kénytelen a császáriakkal s bizonyos anyagi biztosíték s a szabad vallásgyakonlat biztosítása mel lett békét köt Lipóttal... Ismerjük a történelmet, hogy a Lipóttal való alkudozás a szultán haragját vonta maga után, aki elfogatta eddigi kedvencét 6 bár 1686-ban ismét visszaállította jogaiba, nemsokára ezekután Konstantinápolyba hurcolja... A balszerencsétől üldözött Thököly életét még jobban elkeserítette a tudat, hogy fe lesége Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni az olyan hosszú ideig s oly hősiesen védelme zett Munkács várát a császári csapatoknak. Ennek megtörténte előtt azonban a hőslelkű asszony bátorhangú levelet intézett Caraffá- hoz és az ostromló Caprara tábornokhoz, akik a Rákóczi család tulajdonát képező Pa tak és Regéc várát s az abban lévő értéke ket maguknak lefoglalták. — „Én, mint I. Rákóczi Ferenc fejedelem árváinak anyja vontam meg magamat gyer mekeimmel ezeknek várában, melyet mint örökséget köteles vagyok számukra meg oltalmazni, ha megtámadta tik. Sem én, sem kiskorú ártatlan gyermekeim nem vétettünk semmit a császárnak, mért foglalja el mégis várainkat egymás után? Én nem ellenséges kedem senkivel, de a bántoknak ellenál lok, s ha a császár fegyvereit egy nő és gyönge áVvák ellen fogja fordítani: nem hiszem, hogy az ily harc akár Ő Felségének, akár tábornokainak valami nagy dicsőségére válnék?' Kérném tehát a tábornagy urat: szűnjék meg háborgatni Munkácsot, ha pe dig e kérelmemre nem hallgat: hát tudja meg, hogy engemet, bár gyönge asszonyt az ostrom félelme nem képes arra kényszeríte ni, hogy megfelejtkezzem arról, amivel gyer mekeimnek tartozom“. Tudjuk, hogy Munkács ostromával nem csak hogy nem hagytak fel a császáriak, hanem elfoglalása után az oda hordott érté kek Caraffa prédájává váltak. Zrínyi Ilonát pedig gyermekeivel együtt arra kényszerí tették, hogy Becsbe költözzenek. Thököly ugyan még visszatér Törökország ból s még egy-két jelentősebb győzelmet arat — de az 1697-i zentai ütközet után a szul tánnal Kon«stantinápolyba menekül s hivata
