Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - T. T.: "A tanítónő" Komáromban
A megvakult öreg papot (Király Dezső) egy iskolásgyermek bevezeti a kántor lakásába. A parasztnábob feleségével és a cselédekkel. Jelenet a dráma harmadik felvonásából. De maga nem mutatkozik a lány előtt és a falu izgatottan találgatja, ki lehet a titkos imádó, ki Flóra szeretője. A visszautasított szolgabíró és a káplán, miután még egy utolsó kísérletet tesznek, hogy megejtsék a lányt, összehívják az iskolaszéket, amely középkori boszorkányperekre emlékeztető embertelenséggel tör pálcát az „erkölcste len“ személy fölött és kiutasítja őt az isko lából. Megdöbbentő ez az iskolaszéki tárgya lás, Bródy ebben a jelenetben a leleplező könyörtelen társadalombírálat szavával mu tatja meg egy halódó társadalmi rend ha zugságait és aljasságait, ingatagságát mind annak, amin ez a rend felépül. A brutalitá sukban őrjöngő ordasokká fajult emberek között csak egy van, aki tiszta, becsületes szívével a megalázott, sárbatiport lány mellé áll: kartársa, a tanító, aki hozzá hasonló szegény, napról-napra tengődő pária. Fel ajánlja Flórának, menjen el vele innen falu jába, ahol együtt taníthatnak, élhetnek. Fló ra el is fogadja az ajánlatot, de amikor meg jelenik Nagy István és felajánlja, hogy fe leségül veszi, kitör belőle az ébredező sze relem és boldogan hallgatja, hogy István el küldi hozzá lánykérőbe a szüleit. A tanítónő szállására, a kántorékhoz, meg érkeznek öreg Nagyék. Bármennyire is el lenzik fiúk „rangon aluli“ házasságát, kény telenek voltak eljönni, hisz csak ez az egy gyerekük maradt, a másikat szülei önzése öngyilkosságba kergette. De minden úton- módon igyekeznek elérni, hogy Flóra meg tagadja kezét a fiuktól, öreg Nagy meg kéreti a szolgabíróval, pénzt ajánl fel neki, az asszony pedig kerítőnőnek csap fel és igyekszik rábeszélni, hogy legyen a fia sze retője. Flóra kiutasítja őket és megfenye geti, jöjjenek vissza a fiukkal és kérjék meg tisztességesen, mert különben mindent el mond Istvánnak. Hamarosan vissza is tér a három Nagy. Az öreg tisztes szóval kén most már feleségül a lányt, de Flóra visz- szautasítja. István kétségbeesett kérdésére azt válaszolja, nem szereti eléggé ahhoz, hogy a felesége legyen. A férfi borba öli el keseredését, Flóra pedig elmegy, „emelt fő vel, amint jött“. A komáromi Magyar Területi Színháznak ez volt sorrendben a tizenötödik bemutatója. Már a műit előadásoknál is megállapíthattuk, hogy a társulat tehetséges, fejlődőképes szí nészekből áll, most azonban joggal mondhat juk, hogy igazi színházat láttunk, igényes és színvonalas művészi munkát. Kétségtelen, hogy ebben nagy része volt Lendvay Ferencnek, a pécsi Nemzeti Szín ház főrendezőjének, akinek avatott és hoz záértő vezetésével vitte színre a társulat Bródy darabját. Lendvay Ferenc rendezésé-
