Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Karel Kreibich: A száguldó riporter
osztrák hazafivá. Ezért is sorozzuk abban az időben írt riportjait az akkori rendszert leg jobban ecsetelő írások közé. Súlyos ütést mért erre a rendszerre, amikor Red! vezér kari főnök kémkedési ügyét — amelyet el akartak tussolni —, nyilvánosságra hozta. A balkáni háborúk idején az 1912/13-mas évek ben írt riportjai rikító színekben festik le az osztrákok balkánpolitikáját az első világhá ború előtti utolsó fázisában. Ebbe a háború ba a prágai hadtest keretében az elsők kö zött érkezett. A Szerbia ellen 1914-ben vi selt első hadjáratáról szóló írásaiban „A prá gai hadtest katonája“ („Soldat im Prager Korps“), későbbi címe „Jegyezd fel, Kisch“ („Schreib das auf, Kisch“) a háborúnak ál talában és a „Császári és Királyi Osztrák- Magyar Hadsereg“ hadvezetésének a szé gyen tartós emlékművét emelte. A háború, az 1917. évi orosz októberi for radalom és a háború utáni nemzeti és szo ciális forradalom kiváltotta élmények Kischt forradalmi, szocialista újságíróvá tették. Ri porter maradt, de túlnőtt az újságírás ezen ágának minden teljesítményén és a riportot mesterművé, az irodalom egyik műfajává emelte. Mind az öt világrész nemzetközi ri portere lett és a riportot meghonosította a világirodalomban. Rögtön' az első világháború után felismerte, hogy az vezette be a világ forradalmat és hogy a Nagy Októberi Szocia lista Forradalommal vette kezdetét. Ezek után Kisch, aki már a háború előtt továbblá tott a cseh tartománynál és a korlátolt oszt- rákságnál, nem maradhatott Prágában. A világeseményeket valamennyi világrészen fi gyelemmel akarta kisémi, a helyszínen akar ta őket tanulmányozni és munkájához, al kotásához szüksége volt az egész világ köz véleményének széles fórumára is. Azonnal tisztában volt a nemzetközi összefüggések kel, látta, hogy az egész emberiséget leg veszedelmesebb ellenségei: az imperializmus, a háború, a fasizmus, a nemzeti és faji gyű lölet, a nemzetiségi elnyomás és a gyarmati uralom fenyegetik. Mind az öt világrészen felfedte ezeket az ellenségeket, a világ köz véleménye elé tárta és nagy riportjaiban pellengérre állította. „Csillaglobogós paradi csom“ („Paradies Amerika“), „A titkos Kína“ („China geheirn“) és „íme, Ausztrália“ („Landung in Australien“) című művei al kotásának csúcspontjai. De Kisch nemcsak riporter volt, hanem a haladásért, szabadsá gért és békéért összefogó erők harcbaszólf- tója a fasizmus, imperializmus és háború ellen. Nem csupán azokat a kártevéseket és bűntetteket tárta fel, melyeket a régi, a kapitalista társadalom az egész világon oko zott, de magáért az újért is harcba szállt. A Szovjetunióban írt „Cárok, pópák és bol sevikok“ („Zaren, Popen, Bolschewiken“) és „Az újjászületett Äzsia“ („Asien gründlich verändert“) című mindkét könyvében szern- behelyezte az újat a régivel. Utolsó nagy műve „Mexikói felfedezések“ („Entdeckun gen in Mexiko“) címen jelent meg. Ideszá mít az is, amit Kisch a spanyol polgárhá ború idején a fronton írt, ahol egyébként félelmet nem ismerő harcosnak ismerték. Aki a második világháború előtti világot, a szocializmus építését a Szovjetunióban, a kí nai nép nagy győzelmének előtörténetét és a fasizmus valamint a háború elleni akkori nagy küzdelmet meg akarja ismerni és meg akarja érteni, annak Egon Erwin Kisch rmb veit is el kell olvasnia. A háború után, 1946-ban Kisch visszatért szeretett, soha meg nem tagadott Prágájá ba. Hiszen könyveiben ezt a várost sűrűn említette, a világ előtt ismertette és Prá gának jobb és több barátot szerzett, mint az első köztársaság egész hivatalos propagan dája. Megírandó riportokról és jövőbeli uta zásairól szőtt nagy terveket, de mielőtt mindezt megvalósíthatta volna, betegsége ke resztülhúzta számításait. Nyugtalan, pihe nésmentes, fáradságos, munkás élete, egykori erős szervezetét legyöngítette és a benne szüntelenül löbogó belső tűz lehetetlenné tette a test tényleges pihenését, alaposabb újjáéledését. így halt meg két évvel haza térése után. Műve azonban él éspedig nemcsak az, amit az első világháború után írt. Él az is, amit „csak“ Prágában és csak mint „polgári újságíró“ alkotott. Ezek a művei is újabb és újabb kiadásokban jelen nek meg és állják a mai bírálatot. Élet művének ezt a szakaszát a fiatal Kisebben megbúvó nagyság bizonyítékaként értékelik, így elevenedik meg előttünk Egon Erwin Kisch gyökerétől a koronájáig felfelé törő életműve, mint a „Klasszikus újságírás“ („Klassische Journalismus“) egyik legna gyobb alakja, ahogyan azt 30 esztendővel ezelőtt az ifjabb Pliniustól egészen száza dunkig terjedő gyűjteményében bemutatta. A kultúra és az emberiség boldogságáért vívott küzdelem frontján is a szabadság és haladás harcosának helyét foglalja el a tör ténelemben. KAREL KREIBICH.
