Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
— Az ablak alatti tócsából miért nem távo lították el a vizet? — Szükséges talán? — kérdezte Alek- szandr Ivanovics. — Nézze csak, őrnagy elvtárs, hány levonatot készítettünk. Minek volna még több? Különben is, a vízben a nyomok aligha maradtak épségben. — Föltétlenül meg kell tenni. A nyomok igen érdekesek. — Parancsára! — Alekszandr Ivanovics a parancs teljesítéséhez- látott. — Mondja kérem, — fordultam hozzá, — mit jelent az, hogy „érdekes“ nyomok? Alekszandr Ivanovics elmosolyodott és megkérdezte: — Látja kérem, hová vezetnek a nyo mok? — Természetesen, az ablakhoz. Valaki er re járt és talán be is mászott. — Nem! Nem úgy van! Nem ment senki az ablak felé, nem is mászott be rajta. — De hiszen az ablakhoz vezetnek a nyo mok. Itt a sarok nyoma, elől meg a talpé. Alekszandr Ivanovics csak a fejét csóvál ta. A földön álló kofferből egy gumikörtét vett elő és kiszívta vele a puha agyagba vé sődött lábnyomokból a vizet. — Nem tartja különösnek, hogy olyan kö zel vannak a nyomok egymáshoz? — vetet te fel a kérdést, letette a gumikörtét és ollóval itatóspapír szeleteket vágott. — És mire következtet ebből? — Meglátszik, hogy nem lábnyom-szakér tő. A nyomok igen sűrűn vannak. Nézze csak, milyen rövidek a lépések s milyen girbe-görbe vonalban futnak. Ez semmit sem mond önnek? Én csak a fejemet ráztam és ismét szem- ügyre vettem az ösvényt. Goncsarov és az ügyész is odajöttek. Fi gyelmesen hallgatták Alekszandr Ivanovics fejtegetését. — Hozzá kell még fűznöm, — folytatta Alekszandr Ivanovics —, hogy normálisan az ember előbb a sarkára lép teljes test súlyával, s csak aztán a talpára. Képzelje nek el csak egy tappert, amint végignyomó dik a tintával írt sorokon. Járás közben a ci pőnek előbb a sarka éri a földet, s csak azután nyomódik le a talpa. Ily módon a sarok hátsó széle hagyja a legélesebb nyo mot. Világos? — Értem, de úgy látom, hogy az egész talp élesen rajzolódott a talajba. — Nem. A cipő orra, helyesebben az elül ső széle élesebb és mélyebb nyomot hagyott mint a sarka ... Goncsarov közbeszólt: — Az ember hátrafelé ment, s így nem a sarka, hanem a talpa érte előbb a földet. Hogy el ne botoljon és el ne vágódjon az esőverte, nyirkos, agyagos ösvényen, gyak ran hátrafordult. Ez a magyarázata, hogy ilyen megtört vonalban futnak a nyomok. Aztán... Az ember nem mászott be az ab lakon, hanem kiugrott rajta. Az ugrás ütöt te mély nyomok ott vannak az ablak alatt, de a tócsa eddig eltakarta. , — Mire magyarázza, hogy az ablak be lülről volt zárva? — kérdezte az ügyész.
