Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Veres János: Felsőbalogi jegyzetek
forgók mellett egy szőke asszonyka tehenet legeltet. Erdős dombokra látni el innen. A középső dombon négy kilométerre in nen, állt Felsőbalog vára, melyet a 15. szá zadban Giskra is birtokolt. 1451-ben Hunyadi János szállta meg a várat, 1459-beri pedig Mátyás Komjáthy Ulriknak ajándékozta. 1608-ban végvár volt. Thököly idejében pusz tult el egy ostrom alkalmával. Ma csak né hány romja emlékeztet a régi időkre, de in nen azt se látni, eltakarja a növényzet. A vár melletti erdőben fogták el a törökök 1560-ban Bebek Györgyöt. A Törökvölgy is ott lehet valahol, mely nevét onnan kapta, hogy arra vonultak fel a várat ostromló tö rök csapatok. Ezekben az erdőkben később, egészen a felszabadulást megelőző évekig, vadaskert volt. Napemyős, cicomás úri né pek nézegették a kerítések közé szorított szarvasokat, őzeket. De ledőltek a kerítések és a szarvasokat elnyelte a végtelen erdő. Ülök a jegenye tövében és nézem a tájat, mely a múltról mesél, mint egy történe lemtanár. Az asszonyhoz, aki a tehénkére vigyáz füzgallyal a kezében, ötéves forma kisfiú szalad. S bár nem szól hozzám, szó nélkül — mint a múltról a táj — ő a jövő ről beszél nekem. Meleg a délelőtt. A gólyák már rég el mentek, nemsokára avarszőnyeg lepi el a kastélykert útjait s az erdőt. Petőfi sorai jutnak az ember eszébet Elrepülnek, elröpültek tavasz s nyár vendégei és őket már nemsokára a kertek s mezők virága s a fák lombja követi. A SZÖVETKEZET HÁZATÁJÁN. A szövetkezet irodájában csak Éliás Amá lia segédkönyvelőt találom. Csűr Sándor, az elnök, kint tevékenykedik a földeken. Elin dulunk, hogy megtekintsük a szövetkezet te lepét. Az egyik új istálló a malacoké. A rózsa színű malacok az épület előtti rekeszekben pihennek. Kovács Gyula sertésgondozó köz li, hogy 247 malac van itt összesen. A ma lacok abraktakarmányt és zöldlucernát kap nak. A hatvanesztendős Jacsmenyik Barna bácsi is itt van, aki urasági juhász volt va lamikor. A szövetkezetben egy ideig mint tehenész dolgozott, de öreg ujjai nem bír ták már a fejést, ezért áthelyezték a mala cok mellé. Kovács Gyula elmondja, hogy öt tagú családja van, jó lakásban lakik, tehe net tart és disznót hizlal. Jövedelmével meg van elégedve. <3 gulyás volt azelőtt, két éve jött át a malacokhoz. Megmutatja a másik istállót is, amelyben a hízók vannak. — Százegy darab van benne — mondja. A hízók darát és néha szemes kukoricát kapnak. A darálást vülanyhajtású gépen vég zik. Gyűlik az anyag az új dchányszárítóhoz is, amit ugyancsak a közelben fognak felépí teni. A baromfifarmot is megnézem. Udva rát hófehér tyúkok lepik el. Az új tehénistálló készen áll. Mellette emésztőgödröt ásnak a szövetkezet tagjai ból alakult építőcsoport emberei. Ha az ásást befejezik, betonnal bélelik ki a gödröt. Az építőmester bevezet az istállóba. Egyelőre gabonát tartanak benne. *- Kilencvenhat tehén fér el itt kényelme sen — mondja. Világos, szellős istálló. A mennyezetet tá mogató faoszlopokon friss kátrány feketéi nk. Nagyszerű épületeket, erős és derűs em bereket ismertem itt meg. Az a kisfiú jut eszembe, akit délelőtt megpillantva a jövőre gondoltam. Mi minden lesz itt, mire az felnő! De ami lesz, nem magától, nem vé letlenül keletkezik. Hanem az emberi szor galom és erő gyümölcseként. Betérek a régi tehénistállóba. — Nincs itt senki? Csak néhány kései légy zümmög. Szekér áll meg az udvaron. Belépnek az ajtón Vi- tárius Andor és Ibos Gyula tehenészek. Beszélgetek velük. Százharminc tehén la kása ez az istálló. Most kint vannak mind a legelőn. Megesett az is, hogy féllábszárig álltak a tehenek a vízben, szennyben. Éppen ideje, hogy átköltöztessék őket az új istál lóba. Kérdezem a tehenészektől, hogy megy a soruk. — Én nem panaszkodhatok — mondja Vi- tárius. — Nekem van egy nagy bajom — néz rám Ibos Gyula olyan gondterhelten, hogy azt hiszem, tán a házuk égett le. — Mi lehet az? — Elveszett a dohányzacskóm. Nem tudok rágyújtani. Erre aztán nevetni kell. Nem tudhatom, komolyan ez-e a legna gyobb baja. Kívánom neki, hogy hátralevő életében valóban sohase érje nagyobb baj. KULTURÁLIS ÉLET, ISKOLA. Balázs Sándor, a Csemadok titkára és Hau" ser Jenő, a színjátszók rendezője a helybeli iskola tanítói. Nem bújnak ki a kultúrmun- ka terhe alól elfoglaltságukra hivatkozva. Ellenkezőleg: szívügyüknek tekintik a Cse madok gondját-baját. — Nyolcvan tagja van a helyi csoportnak — mondja Balázs Sándor. Feketehajú, melegszemű fiatalember. Jó kor jöttem értük, most ért véget a tanítás. A Csemadok kultúrbrigádja legutóbb ara táskor lépett fel. Az irodalmi kör nemrégen
